Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Ágoston Gábor: Oszmán hadügyi változások a 16–18. században
961 Ágoston Gábor OSZMÁN HADÜGYI VÁLTOZÁSOK A 1618. SZÁZADBAN Az Oszmán Birodalom a kora újkor egyik legerősebb katonai hatalma volt. Az európai kortársak, így például Niccolò Machiavelli firenzei humanista politikus, filozófus és történész, Ogier Ghiselin Busbecq, aki 552 és 1562 között I. Habsburg Ferdinánd követe a Portán, vagy az orosz Iván Pereszvetov, csodálták és félték az oszmán szultánok – vagy ahogy ők magukat nevezték – a padisah hatalmát. A 16. századi velencei diplomaták a padisahot a leghatalmasabb uralkodónak, hadseregét pedig a legerősebb haderőnek tartották. Pereszvetov példaként állította saját ura, IV. Rettegett Iván (ur. 1547–84) számára II. Hóditó Mehmed szultán (ur. 1444–1446, 1451–1481) birodalmát és hadseregét. A 16. század végén azonban a kortársak már arról számoltak be, hogy a korábbi oszmán katonai fölényt a Habsburgoknak sikerült kiegyenlíteniük, sőt már időleges taktikai fölényre is szert tettek. A 17. század végi hosszú háborúban (1683–1699) a Habsburgok visszahódították Magyarország nagy részét az oszmánoktól, 1718-ra pedig a Temesi Bánságot is. Bár a Habsburgok ezeket az eredményeket a Szent Liga többi államával (Velence, Lengyelország és Oroszország) együtt érték el, a 17. század végére a korábbi oszmán katonai fölény már elmúlt, és az 1684–1699-es háború idejére a Habsburgok már képesek voltak az oszmánokéhoz hasonló nagyságú seregek kiállítására. Jóllehet a 18. század elején az oszmánok visszafoglalták Moreát Velencétől, az 1737–1739-es Habsburg–oszmán háborúban pedig Belgrádot vették vissza a Habsburgoktól, az oszmán és európai megfigyelők már ezekben a háborúkban is érzékelték az oszmán hadügy gyengeségeit. Nem sokkal az 1716–1717-es oszmán–Habsburg háború után Ibrahim Müteferrika (1674–1754) – egy magyarországi renegát és az oszmán reformok szorgalmazója – már az európai seregek fölényéről értekezett, és követendő példaként – a többi között – Nagy Péter hadseregét és katonai reformjait ajánlotta az oszmán vezetők figyelmébe. Pereszvetov és Ibrahim Müteferrika véleménye híven tükrözte az eltérő oszmán, Habsburg és orosz hadügyi változásokat. Az alábbi tanulmányban az oszmán hadügyi átalakulást kívánom felvázolni úgy, hogy közben röviden érintem a Habsburg hadügy fejlődését is. Az utóbbi évek kutatásai ugyanis világossá tették, hogy az oszmán és néhány tévesen „paradigmatikusnak” tekintett nyugat-európai állam hadügyi fejlődésének összehasonlítása helyett sokkal gyümölcsözőbb, ha az Oszmán Birodalmat a szomszédos rivális hatalmakkal, mindenekelőtt a Habsburg Monarchiával és Oroszországgal vetjük egybe. Egy ilyen összehasonlítás jobban rámutat az oszmán hadügy, kormányzat és pénzügyigazgatás erősségeire és gyengeségeire, illetve a három
