Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája
B. SZABÓ JÁNOS 957 „nyersanyagszállító” szerepkörön túl érdemben bekapcsolódni a távolból, a diskurzus valós „terét” jelölő, gyakran nem kellően feltérképezett formális és informális kereteken kívülről. A lokalitás lehetőségei Akármilyen módon kívánnánk is kapcsolódni a továbbiakban ehhez a diskurzushoz, fontos lenne leszögezni – legalább a magunk számára –, hogy az oly gyakran mintaadónak tekintett „nyugat-európai” hadügyi kultúra sem volt valójában valamiféle monolitikus egység a tárgyalt korszakban. A vitában résztvevő illinois-i John F. Lynn, a kora újkori francia hadsereg szakértője már rég felvetette, hogy nem számolhatunk még Európában sem azzal, hogy az egyes (például taktikai vagy szervezeti) minták egyszerűen valamiféle „centrumból” terjedtek volna a „periféria” felé, hisz például Franciaország is számos területen a maga külön útját járta – s ezzel mintegy meg is előlegezte az Európán belüli lokális hadi kultúrák fogalmát.78 Nagy-Britannia esetében is világos volt a kutatók számára, hogy a szigeteken nem is egy, hanem legalább három különféle lokális hadi kultúra élt – kölcsönhatásban – egymás mellett, amelyek amellett, hogy különféle ütemben, de mégis folyamatosan adaptálták a kontinens felől érkező újdonságokat, ennek ellenére a legkülönfélébb archaikus vonásaikat megőrizték.79 S nyilvánvalóan nem volt ez másként Itália vagy a Hispán-félsziget esetében sem. 80 Tehát a 16. században még sokkal inkább érdemes lenne az európai állapotokat különféle versengő hadi kultúrák interakciójaként és egymás vívmányainak adaptációjaként leírni, mert valójában az első száz évben még nem nagyon lehetett tudni, hogy végül melyik is lesz a „nyerő kombináció”. 81 A Magyar Királyság hadi kultúrája például mindig is őrzött olyan jelentős, Nyugat-Európához képest egyedi sajátosságokat, mint például a lovasság tömeges alkalmazása, melyek inkább „Kelet” örökségének tekinthetők – de elmondható ez a szomszédos Lengyelország esetében is –, amellyel egy többé-kevésbé azonos hadi kultúra részesei voltak a késő középkorban. Térségünk államai azonban nem pusztán „elszenvedői”, hanem aktív részesei voltak a kor 78 Lynn, J. A.: Tactical Evolution i. m. 79 Eltis, D. : The Military Revolution i. m. 99–135.; Fissel, M. C. : English Warfare i. m. 80 Hispán-félszigetre lásd McJoynt , A. D . : Introduction to The Art of War i. m.; Itáliára lásd Mallett, M. E. – Hale , J. R . : The Military Organization i. m.; Maurizio Arfaioli: The Black Bands of Giovanni. Infantry and Diplomacy During the Italian Wars (1526–1528). Pisa 2005. 12–27. 81 Például az angol útkeresések gazdag irodalmát a korszakból lásd Eltis, D.: The Military Revolution i. m. 99–140.
