Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája
B. SZABÓ JÁNOS 953 már az egyes királyok forradalmairól – a 14. században III. Edvardéról, a 16. században pedig VIII. Henrikéről – is írtak,56 aminek révén tulajdonképpen az angol történelem esetében egészen jól meg lehetett kerülni magát a felvetődött problémát: a szigetországról rendelkezésre álló ismertanyag milyen mértékben is feleltethető meg Parker sémáinak. 57 Látszólag meglepő, de valójában nagyon is érthető, hogy a Parker által a „hadügyi forradalom” magterületének megtett, s ma is Európa fejlett centrumának számító nagy országok kutatóit viszont nemigazán hozta lázba az elmélet: akár francia,58 akár német 59 viszonylatban vizsgáljuk a kérdést, viszonylag kevés nyo mát találni annak, hogy tartósan és érdemben építettek volna Roberts és Parker téziseire. Ezeknek az országoknak ugyanis még nyilvánvaló módon meg volt a saját külön nyelvi-tudományos univerzumuk, amelyben hagyományosan a saját belső kérdésfeltevéseik alapján folytatják a saját vitáikat. Kivételt talán csak a magterület kellős közepén található kis Hollandia esete képez, ahol a téma kutatóinak sajátos nyelvi elszigeteltségük okán maguk a holland tudósok ugyan kissé későn, de végül mégis megragadták a tálcán kínálkozó lehetőséget, hogy érdemben és támogatólag kapcsolódjanak be a saját történelmük egy igen fontos szakaszát érintő angolszász diskurzusba. A kutatók azonban ott – éppúgy, előrehozást javasolta, s úgy vélte, hogy nem találni közvetlen ok-okozati kapcsolatot a technikai fejlődés és a hadügyi változások között. 56 III. Edvard tevékenységét és győzelmeit Clifford J. Rogers interpretálta elsőként, mint „hadügyi forradalmat”. Lásd The Military Revolutions of the Hundred Years’ War. The Journal of Military History 57. (1993) 241–278.; Andrew Ayton: Katonai forradalom a 14. századi Angliában. Aetas 10. (1994) 4. sz. 5–27.; James Raymond: Henry VIII’s Military Revolution: The Armies of Sixteenth- Century Britain and Europe. London 2007. 57 Ezt a távolságtartást érzékelteti Philip Gervaise egyik előadásának címe is: England; Scotland and the European ’Military Revolution’, 1480–1560. (Richard III Foundation symposium, Dixie Grammar School, Market Bosworth, 2013. augusztus), – aki azonban épp ezért mégis vállalkozott egy elemzésre.; David Eltis véleménye elég lesújtó e tekintetben. Lásd Eltis, D. : The Military Revolution i. m. 99–135. 58 A War and Society megközelítés legfontosabb francia képviselője, André Corvisier melegen üdvözölte Parker könyvét. Lásd Revue Historique 283. (1990) 2. sz. 375–376.; A távolságtartóbb megközelítés példája La révolution militaire en Europe – XVe-XVIIe siècles, actes du colloque... 4 avril 1997 à Saint-Cyr Coëtquidan. Ed. Jean Bérenger. Paris 1998. (Meglepő módon a konferencia nagy teret szentelt a dunai Habsburg Monarchiának.); Az elmélet továbbfejlesztett francia változata államtörténeti megközelítésben íródott és a Revolution in Military Affairs (RMA) koncepció felé közelít. Lásd Laurent Henninger: La „révolution militaire”. Quelques éléments historiographiques. Mots. Les langages du politique 73. (2003) 87–94.; Michel Fortmann: Les cycles de Mars – Révolutions militaires et édifi cation étatique de la renaissance à nos jours. Paris 2009. 59 Az alapvetően társadalomtörténeti beállítottságú német hadtörténetírásban is felbukkant egy-két szerzőnél, de elsősorban a 18. századi sajátos német államfejlődéshez kapcsolódva. Lásd Jürgen Luh: Ancien Régime Warfare and the Military Revolution. A Study. (Baltic Studies) Groningen 2000.; Thomas Wollschläger: Die Military Revolution und der deutsche Territorialstaat. Determinanten der Staats konsolidierung im europäischen Kontext 1670 –1740. H. n. [Books on Demand Verlag] 2004.
