Századok – 2018

2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája

A FÉLREÉRTETT „HADÜGYI FORRADALOM”

954

mint eredetileg Roberts – nem kifejezetten a technikai fejlődés fontosságát hangsúlyozták:60

Olaf Nimwegen például a holland hadsereg esetében a Roberts és Parker által is kiemelt 1600 körüli „taktikai forradalom” létjogosultságát elismerve emellé odaállította Black nyomán az 1670–1680 tájékán végbemenő „szervezeti forradalmat” is.61

A

16. századi Németalföld történetén osztozkodó másik modern állam, Belgium érdekelt kutatói talán megosztottabbak. Egyesek a francia nyelvterületen erős hadiépítészeti stúdiumok felől szemlélve a jelenséget alapvetően kritikusnak bizonyultak Parker felületességével szemben,62

a középko

rászok viszont szívesen látnák Merész Károly burgundi herceget a hadügyi forradalom „feltalálójának”.

63

Ugyanakkor egyre világosabb lett, hogy az egykor fontos szerepet játszó, de az elmúlt két-három évszázadban már csupán a fejlett atlanti Európa perifériájának, félperifériájának számító déli katolikus országok jelentőségének leértékelése, a hozzájuk kötődő személyiségek jelenlétének feltűnő hiánya nem pusztán a véletlen műve volt a „haladást” hagyományosan a protestantizmussal azonosító angolszász szakirodalomban.64

Így Parker elmélete egyfajta történeti korrekció lehetőségét kínálja ezeknek az egykor többnyire a Habsburgokhoz kötődő területeknek – még akkor is, ha az elmélet az ottani kutatók szerint is kiegészítésekre, azaz kiterjesztésre szorul. Ennek révén ugyanis nem csak az demonstrálható, hogy egykor részesei voltak ennek a modernizációs folyamatnak (mint Magyarország esetében),

65 hanem egyenesen az is, hogy valójában épp ők maguk indították el azt, kezdve a Parker által ikonikus jelentőségűvé emelt sortűzzel és ellenmenettel.66

Az

olaszok 60 Jaap A. de Moor: Experience and Experiment

. Some Reflections upon the

Military Developments in 16th- and 17th century Western Europe. In: Exercise of Arms. Warfare in the Netherlands, 1568–

1648. Ed. Marco van der Hoeven. Leiden–New York–Köln 1997. 17–32.

61 Olaf Nimwegen: The Dutch Army and the Military Revolutions, 1588–1688. Wodbridge 2010. 1–18.

62 Pieter Martens:

Siege warfare (early modern). In:

The Encyclopedia of War IV. Oxford 2012. 1987–

1994.

63 Quentin Verreycken: Charles le Hardi a-t-il inventé la révolution militaire? In: Pour la singulière affection qu’avons a luy. Études bourguignonnes offertes à Jean-Marie Cauchies. Eds. Paul Delsalle et al. Turnhout 2017. 515–522. Vö. David S. Bachrach: A

Military Revolution Reconsidered. The Case of the Burgundian State Under the Valois Dukes. Essays in Medieval studies 15. (1998) 9–17.

64 Jeremy Black: Military Revolutions and Early Modern Europe:

the Case of Spain

.

In: Guerra

y

soci

edad en la monarquía hispánica

: política

, estrategia y cultura en la Europa moderna (1500–1700). Eds. Enrique García Hernán – Davide Maffi. Madrid 2006. 17–30., különösen: 20–21.

65 József Kelenik: The Military Revolution in Hungary. In: Ottomans, Hungarians, and Habsburgs in Central Europe. Eds. Géza Dávid – Pál Fodor. Leiden–Boston–Köln 2000. 117–159.

66 Luís Costa e Sousa: From Tangier to Alcácer Quibir. The Portuguese Military Revolution (Re)visited. Portuguese Studies Review 23. (2015) 1–29.; René Quatrefages:

La revolución militar moderna: el crisol español. Madrid 1996.; Fernando Gonzalez de Leon:

Spanish Military Power and the Military Revolu

tion. In: Early Modern Military History, 1450–1815. Ed. Geoff Mortimer. Basingstoke 2004. 25–42.; Lorraine White: Guerra y revolución militar en la Iberia del siglo XVII.

Revista d’història moderna. Manuscrits 21. (2003) 63–93.; Itáliáról újabban lásd Luciano Pezzolo:

La “rivoluzione militare”:

una