Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája
A FÉLREÉRTETT „HADÜGYI FORRADALOM” 952 Kétségtelen, hogy Parkernek hadtörténetíróként sikerült egyfajta „nyelvi fordulatot” elérnie – ami csak igen kevés kollégájának jutott osztályrészül –, hisz alighanem hosszú időre átkeresztelte vizsgált témáit, amit az ő fellépése előtt a 16–17. század esetében jobbára Renaissance Warfare -nek, a 18. század esetében pedig inkább az Ancien Régime, vagy az abszolutizmus hadművészetének és had ügyének, valamint reneszánsz és barokk erődépítészetnek neveztek. Az új „hadügyi forradalom” kifejezés pedig magába sűrítette – sok esetben azonban egyszerűen csak átvette – a hatás, kölcsönhatás, átalakulás, innováció, modernizáció és reform szavak helyét és jelentését a történeti szakirodalomban.52 Ez a sokszor igen kuszának tűnő halmaz azonban bedobozolva és Parker által közös címkével ellátva jól használható építőkőnek bizonyult a hadtörténethez képest sokkal inkább elmélet-centrikus történeti közgazdaságtan és szociológia számára. Ennek a megközelítésmódnak köszönhetően született tehát meg a hadügyi forradalom vita oldalhajtásaként a vizsgált kora újkori jelenségkör állam-centrikus elméleti keret, a fiskális-katonai állam teória is. 53 Távolságtartás a Centrumban – „másodvirágzás” a Periférián? Nem nélkülözi azonban a tanulságokat annak felvázolása sem, hogy minden kritika dacára hol is él tovább máig Parker elmélete – vagy legalábbis hol használják fel annak frazeológiáját –, és hol nem sikerült igazán gyökeret vernie. Úgy tűnik, hogy magán az angol tematikájú történetíráson belül már viszonylag korán eldőlt a Roberts-Parker tézisek sorsa: mivel a saját térségük a kora újkorban hosz szú időn át gyakorlatilag kimaradt a Parker által felvázolt nagy folyamatból,54 így a nagyszabású „világmagyarázatot” kínáló hadügyi forradalom teóriával szemben – vagy mellé – e témakör kutatói inkább kisebb volumenű, egy-egy időszakhoz vagy egy-egy aspektushoz kötődő „forradalmakat” állítottak. A változások kezdete így visszacsúszhatott az angol katonai dicsőség fénykorába, a késő középkorba, ahol megjelent a 14. századi gyalogsági forradalom fogalma,55 de emellett 52 A legtöbb esetben azonban pusztán a lőfegyverek megjelenését vagy elterjedését leíró értelemben használják. 53 Összefoglalóan lásd Mark Knights: Fiscal-Military State. In: Oxford Bibliographies (http://www. oxfordbibliographies.com/view/document/obo-9780199730414/obo-9780199730414-0073.xml, letöltés 2018. márc. 10.). 54 Kiválóan tükrözi a helyzetet John M. Stapleton, Jr . 1994. évi MA tézisének címe az Ohioi Egyetemen: “Importing the Military Revolution: William III, the Glorious Revolution, and the Rise of the Standing Army”. Az augustai egyetem oktatója igen finom mértéktartással kezelte a problémát. Lásd Mark Charles Fissel: English Warfare, 1511–1642. London–New York 2001. 47., 146., 181–183. 55 A százéves háborúval foglalkozó amerikai Clifford J. Rogers a gyalogság és tüzérség jelentőségének középkori növekedési ciklusaira irányította rá a figyelmet, magát a „forradalom” elnevezés létjogosultságát is teljes joggal kétségbe vonta. Kelly DeVries pedig a „forradalom” időhatárának 14. századig való
