Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája
A FÉLREÉRTETT „HADÜGYI FORRADALOM” 944 Az ember, aki jókor volt jó helyen Az 1988-ban könyv formában megjelentetett bővített változat már nem elégedett meg az európai fejlemények magyarázatával, hanem a 16. századi európai „hadügyi forradalmat” egyenesen megtette a kora újkorban megszülető világméretű európai hegemónia motorjának az 1500 és 1800 közötti időszakra. Azon térségek esetében pedig, ahol nem találta meg a szükségesnek vélt jeleket, bevezette az „ellenállás” kissé misztikusra sikerült fogalmát, mint „magyarázatot”. 19 Ez az 1984-ben Cambridge-ben tartott egyetemi előadás-sorozatból kinövő új munka magán viselte az angolszász felsőoktatás elegáns és gördülékeny előadásmódját. Magában hordozta a történelem globális világmagyarázó funkcióját – amit mi Magyarországon már szinte alig ismerünk a felsősoktatásból –, mégis frappánsan egyszerű megoldást kínált egy meglehetősen bonyolult problémára – miért is pont Nyugat-Európa lett a világ vezető térsége a kora újkorban? –, így könnyen tanítható volt. Ráadásul azzal kecsegtetett, hogy – legalábbis a hadtörténet terén – képes összeegyeztetni egy kutató szaktudós részletekbe menő vizsgálati eredményeit a Nagy Világmagyarázó Elméletek elegáns, madártávlati perspektívájával.20 (A sok évtizedes marxista egyeduralom után ismerős szempontok ezek Magyarországon is a történetírásban.) Ráadásul a kötet 1988-as megjelenése szinte egybeesett a hidegháború megnyerésével és a keleti blokk összeomlásával, amelynek egyik okaként a fegyverkezési versenyt és Reagen elnök „csillagháborús” terveit volt szokás emlegetni, azaz Parker új tézisei még jól illeszkedtek az amerikai hadtudományt akkor meghatározó Revolution in Military Affairs (RMA) koncepcióhoz 21 is, ami sokaknak sugallhatta, hogy múlt és jelen történései hasonló mederben folytak-folynak, hisz a mostani győzelem forrása épp az, amivel a „Nyugat” egykor megszerezte a hegemóniát a világban. Aztán 1995-ben – David Hanson nyomán – Parker egy tudományos népszerűsítő munkában már kiterjesztette a Nyugat „sikerét” a még korábbi múltba is. Ekkor már úgy vélte, hogy a Kr. e. 5. század óta öt kulcsfontosságú tényező határozza meg a Nyugat dominanciáját: a technológiai fölény, a 19 „Valójában Spanyolország nagy része ellenállt a katonai forradalmaknak is. A francia határ kivételével nagyon kevés bástya volt Spanyolországban 1640 előtt.” (Saját fordítás – B. Sz. J.) Lásd Parker, G . : The Military Revolution i. m. 24. 54. jegyz. De vajon miért is kellett volna a nem fenyegetett országrészekben korszerű, de igen drága erősségeket építeni, amíg tartós béke volt a félszigeten? 20 Robert A. Stradling egyenesen úgy laudálta e munkát, mint az általa mélyen utált „New Military History” egyeduralmának végét jelző hírnököt. Lásd A ‚military revolution’: the fall-out from the fall-in. European History Quarterly 24. (1994) 271–278. 21 Bár a névhasonlóság ellenére sem volt azonos ezzel, lásd Clifford J Rogers: Military Revolutions’ and ’Revolutions in Military Affairs’. A Historian’s Perspective. In: Toward a Revolution in Military Affairs? Defense and Security at the Dawn of the Twenty-First Century. Eds. Thierry Gongora – Harald on Riekhoff. (Contributions in Military St. 197.) Westport 2000. 21–36.
