Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája
A FÉLREÉRTETT „HADÜGYI FORRADALOM” 942 nézetei, melyek csak és kizárólag Orániai Móric és Gusztáv Adolf katonai reformjaiban vélték felfedezni a kor hadügyi fejlődésének esszenciáját,12 aligha állják ki az összehasonlítás próbáját. Már Parker korai munkája13 nyomán világossá kellett válni mindenki számára, hogy a spanyol Habsburgok ormótlanul nehézkesnek és ódivatúnak tartott hadai bizony mind szervezettség, mind logisztika, mind pedig a taktikai rugalmasság és fegyverzet terén az oly nagyra tartott protestáns haderők mellett – sőt azzal szemben – a kor vezető erejének számítottak a 17. század derekáig. 14 A másik utat, a radikális kritikáét – amely magának az egész gondolatmenetnek a létjogosultságát is megkérdőjelezte – pedig talán az oxfordi David Parrott, a Richelieu-kori francia hadsereg szakértője képviselte a legplasztikusabban e korai időszakban. Roberts alapvetően taktikai és fegyverzeti változásokra koncentráló elképzelése kapcsán 1985-ben elég meggyőzően érvelt amellett, hogy a megnevezett időszakban valójában sem Hollandia nyolcvanéves spanyol háborúja, sem a Német-római Birodalom harmincéves háborúja nem tekinthető általában „forradalmi” újításokat hozó időszaknak, hisz rendre egyszerűen az erősebb, tapasztaltabb seregek, vagy egyszerűen a kisebbet hibázó hadvezérek győztek – így a két „kanonizált” protestáns vezérférfiú tevékenységét sem ártana a korábbinál árnyaltabban bemutatni. 15 Ezzel szemben az első megközelítés nagy előnye az volt, hogy folytathatónak bizonyult. Parker a Roberts-féle tézisek magjára építkezve már 1976-ban szélesebb idősávra is kiterjesztette a gondolatmenet érvényességét: az 1530 és 1710 közötti Európában az új itáliai eredetű erődítési rendszer, a trace italienne elterjedését tartotta a legfontosabbnak, mert úgy vélte, hogy a 15. század végétől az évtizedekre állandósult itáliai háborúk hatására megszülető új erődépítészeti rendszer 12 Az evangélikus svéd király alakját már igen korán, a 17. század második felében „ráfaragták” a brandenburgi/porosz állam virtuális emlékművének ideológiai talapzatára: a svéd király és sógora, a brandenburgi választófejedelem ágyúkkal kikényszerített szövetsége hamarost a brandenburgi/porosz állam németországi „missziójának” kiindulópontjává lényegült át, s a „protestáns egyház hős Gedeonjaként” tisztelt svéd uralkodó kultuszát a hivatalos állami ideológia részeként buzgón ápolták a későbbi évszázadokban. (Siegfried Henry von Steinberg: A harmincéves háború: új interpretáció. Világtörténet 2. (1980) 2. sz. 3–4.; Franz Mehring: Tanulmányok a német történelemből. Bp. 1981. 143–147.) 13 Geoffrey Parker: The Army of Flanders and the Spanish Road 1567–1659. The Logistics of Spanish Victory and Defeat in the Low Countries’ Wars. Cambridge 1972. 14 Hozzá hasonló nézeteket publikált a kor másik európai nagyhatalma, Franciaország hadserege kapcsán 1985-ben John L. Lynn: Tactical Evolution in the French Army, 1560–1660. French Historical Studies 14. (1985) 176–191. 15 Az elvileg a hollandokéhoz hasonló módon kiképzett és szervezett protestáns hadak pedig sorozatos kudarcokat vallottak nemcsak a spanyol király, hanem a katolikus Liga hadaival szemben is a harmincéves háború első felében. Lásd David A. Parrott: Strategy and Tactics in the Thirty Years’ War. The ’Military Revolution’. In: Rogers, C. J.: The Military Revolution Debate i. m. 1995. 230–234. (a cikk első megjelenése: Militärgeschichtliche Mitteilungen 18. [1985] 7–25.)
