Századok – 2018
2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Papp István: Fehér Lajos. Egy népi kommunista politikus pályaképe (Bartha Ákos)
927 TÖRTÉNETI IRODALOM A kommunizmus liberális és szociáldemokrata bírálata – melyet Jászi Oszkár képviselt – nem bírta (s nem bírja) a versenyt az antibolsevista kereszteshadjárat jegyében megfogalmazott uszító hanggal, mely a múlt század negyvenes éveinek elején oly népszerűvé tette a hetente több százezres olvasótáborral rendelkező Magyar Futár című lapot. A könyv szinte minden írásában kimondatlanul vagy kimondva jelen van Közép-Európa létének vagy nem létének dilemmája. Pók Attila ebben a kérdésben tőle szokatlan határozottsággal azt az álláspontot képviseli, hogy Közép-Európa ha volt is, ma már nincs, s nem is lesz. Valószínűleg sokan lesznek, akik ezt vitatják, s nem feltétlenül nosztalgiából. Közép-Európa nem az államok ügye, hanem az élet sajátos minősége, melynek nem a politika egzigenciái, hanem a kultúra és az ízlés imponderábiliái a hordozói. A szerző végkövetkeztetésének nagyon fontos gondolata, miszerint „az európai demos” még nem jött létre. Túl sok az egymással versengő nemzeti narratíva, s nem jött el az ideje annak, hogy az európaiak megtanuljanak együtt élni hajdan volt, de ma is élő konfliktusaikkal. A könyv ugyanakkor egy bizarr példán mutatja be, hogy Európa mint kulturális egység egyáltalán nem elképzelhetetlen. Japánban van egy Európa téma-park, s e sorok írója a dél-kínai Shenzhenben is látott hasonlót. Kívülről nézvést tehát van Európa. A feladat most már csak az, hogy legyen, ami látszik. Csepeli György Papp István FEHÉR LAJOS Egy népi kommunista politikus pályaképe ÁBTL–Kronosz, Bp.–Pécs 2017. 445 oldal Papp István új könyvében egy olyan történelmi személy pályaképének megírására vállalkozott, aki bár a szélesebb közvélemény előtt kevésbé ismert, a Kádár-korszak politikai életének meghatározó alakja volt. Fehér Lajos életét a szerző az előszóval együtt harminc fejezetben tárgyalja. A tartalomjegyzékre pillantva sajátos megoldásként hat, hogy ezek a fejezeteket nem rendeződnek – életrajzok esetében bevett módon – néhány nagyobb egységbe, ám hiányérzetünk a kötetet olvasva rögvest elillan, köszönhetően az átgondolt szövegvezetésnek és a szerző értelmező attitűdjének. A névmutatóval, bőséges szakirodalom-jegyzékkel és angol nyelvű összefoglalóval ellátott főszöveget rövid, velős mondatok és érezhetően jól átgondolt megfogalmazás jellemzi. Papp szűkebb témáját mélyen annak szakirodalmába ágyazta, nem ódzkodva a kollégákkal való polemizálástól sem. A historiográfiai hátteret ráadásul nem szűkítette a honi viszonyokra, így – főképp az 1945 utáni külpolitika és a kommunista mozgalom- és párttörténet kapcsán – visszatérő jelleggel hasznosította az angol nyelvű nemzetközi szakirodalmat is. A széleskörű kontextualizáció nem csupán térben, de időben is megfigyelhető: egyes folyamatokat – főképp a honi mezőgazdaságot illetően – akár korunkig is nyomon követhetünk. Hasonlóan extenzívnek mondható a kötet forrásbázisa, ami alatt nem csupán közel egy tucat levéltár feldolgozott iratanyaga értendő, hanem a szerző által készített interjúk sora is. Papp István Fehér Lajost – Fehér saját önértékeléséhez igazodva és Révai József Marxizmus és népiesség című diskurzusrendező munkájának „örökségére” (371.) hivatkozva – „népi kom munistaként” tárgyalta. Papp ezzel a fogalmi konstrukcióval arra a csoportra utalt, mely a
