Századok – 2018
2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Papp Barbara – Sipos Balázs: Modern, diplomás nő a Horthy-korban (Bartha Eszter)
922 TÖRTÉNETI IRODALOM egyetemi diplomáig azonban csak egy jóval szűkebb csoport jutott el, hiszen bizonyos pályák (például a jogi egyetem) a korszakban zárva maradtak a nők előtt. A fentieken túl három olyan módszertani sajátosságot emelek ki, amelyeket feltétlenül a kötet tudományos érdemei között említek. Az első a normatív szemlélet kritikája. Ahogyan már jeleztük, noha a Horthy-kort általában a feminizmus apályával azonosítják, ha figyelembe vesszük a nők társadalmi-kulturális jelenlétét, akkor ennél „hibridebb” képet kapunk. A szerzők ezt úgy határozzák meg, hogy számos példát nyújtanak arra, hogy „a progresszív feminizmus főbb követeléseit miként tették magukévá olyanok, akik ugyanakkor a progresz szívnek nevezhető ideológiákat nem fogadták el”. Ez azonban lehetett védekezés is – ahogyan írtuk –, a feminizmust – akár annak liberális, akár pedig baloldali változatát – a korszakban összekapcsolták a gyűlölt Tanácsköztársasággal, és általában a Magyarország romlásához vezető jelenségekkel. Tehát igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy még a női emancipáció bizonyos formáiért küzdő nők is óvatosan elhatárolódtak a feminizmustól. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a korszakban ne történhettek volna bizonyos előrelépések elsősorban a női iskolázottság és annak társadalmi elfogadottsága területén. Ez elvezet minket a következő sajátossághoz. A kötet nem elsősorban a szigorúan vett intézmény- vagy politikatörténetre koncentrál, hanem a szellemi munkát végző nők tágabb társadalmi-kulturális környezetét igyekszik feltérképezni. Ennek fontos dimenziója, hogy mennyire vált elfogadottá a diplomás nő alakja egy alapvetően konzervatív korszakban. Ebben az értelemben nemcsak a politikai életben való részvétel lehet emancipációs követelés (hiszen a Horthy-korban alig van női képviselő, és a nőegyletek – kevés kivétellel – sem éppen a szélesebb körű politikai jogokért szállnak síkra), hanem azon társadalmi-kulturális attitűdök megváltoztatása, amelyek a nőt hagyományosan csak anyának és feleségnek tekintik, pontosabban csak ezekben a szerepkörökben ismerik el „valamirevaló” tagként a társadalomban. Így tehát political lesz a social is, mint ahogyan az állam nőpolitikáját sem pusztán egy irányba mutató döntések határozzák meg. Jellemző példa, hogy az egyik vezető tisztségviselő, Dr. Magyary Zoltán olyan nőt választ asszonyául (Dr. Techert Margitot), aki egyrészt megtestesíti a tudós nőt, aki nemzetközi szinten is ki tudja magát próbálni, másrészt csak válása után mehet hozzá a férfihez. Dr. Techert Margit élete és tudományos pályafutása természetesen nem tipikus, azt azonban pontosan illusztrálja, hogy a korszakban milyen változáson ment keresztül a hivatást (is) választó nő társadalmi elfogadottsága. A harmadik sajátosság a diplomás nő diszkurzív megkonstruálása. Ennek eszköze a terjedelmes sajtótörténet, amelyben a szerzők bemutatják, mennyire ambivalens képet kaphatunk még a konzervatív (vagy annak szánt) női lapok tartalomelemzésének segítségével is. Miközben megjelennek a feminizmust súlyosan elítélő, vagy társadalmilag felforgatónak minősítő cikkek, mint ahogyan szép számmal akad olyan írás is, amely elsősorban az anyaságot hangsúlyozza mint a nőiség valódi beteljesülését (amelyért az alkalmatlan férjet is el kell viselni), megjelenik egy „modernistább” irányzat, amely a középosztálybeli nők munkába állását sem tartja ördögtől valónak, sőt kifejezetten elítéli a semmittevő, csak a szórakozásnak és a férjkeresésnek élő lányokat. A szerzők szavaival: „[...] megváltozott a kor nagyvárosi emberének »világképe«: amellett, hogy a különféle diskurzusokban fontosabb lett a nemzeti érzés, nem minden konzervatív akart visszatérni a feminizmus első hullámát megelőző időszakhoz. Ennek érdekében dolgozták ki a nem férfias és nem kozmopolita, hanem nőies és nemzeti (másként: anyai) alapú emancipáció-elgondolást” (226.). Ebben az értelemben a sajtótörténetben is megjeleníthető az a lassú és korántsem egyenletes vagy egy irányba mutató változás, amelynek révén a „páriának” vagy legalábbis kívülállónak tekintett kékharisnya alakját felváltja a férjének egyenrangú társaként megjelenő, a családanyaságon kívül is szerepet vállaló, modern, diplomás nő. Itt jegyzem meg a „mi” és „ők” szembeállítását: „Esetünkben a kérdés pontosan az volt, hogy lehet-e a modern nő a »mi« csoport része, vagy a veszélyes »másik« marad” (20.).
