Századok – 2018
2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tamás Ágnes: Propagandakarikatúrák ellenségképei Szarajevótól Párizsig (Romsics Gergely)
917 TÖRTÉNETI IRODALOM valamint maga a Tisza István-féle 1913-as országos választójogi törvény mennyire jelentős mértékben épült az erdélyi nemzetiségi kérdés jelentette „veszélyérzetre”. A szerző Konklúzió címmel egy rövid záró fejezetet is illesztett a kötet végére. Az angol nyelvű olvasót azonban, aki a témával történő ismerkedéskor sokszor csak a bevezetőt és/vagy a konklúziót olvassa el, ennél a résznél csalódás érheti, ha a téma egészéről szeretne egy összefoglalót kapni. Ez a fejezet valójában nem elemző-következtető, hanem kronológiai lezárása a kötet témájának, hiszen a szerző itt a magyar parlamentarizmus első világháború alatti történetével foglalkozik. Ahogy Pap József is írja, a magyar politikai rendszer különös utat járt be a nagy háború idején: amíg Németországban és Ausztriában a katonai vezetés uralkodott a politika felett és a parlamentarizmus valójában nem működött, addig az Egyesült Királyságban és Franciaországban a kormány koalíciós együttműködéssel szélesítette parlamenti támogatottságát. Mindeközben Magyarországon a Tisza István vezette kormány kérte és igényelte ugyan az ellenzék támogatását, de nem vonta be őket a háborús kormányzásba. A zárófejezet témája tehát rendkívül érdekes, és mélyebb elemzésre adna lehetőséget, ezért is fájó rendkívül rövid terjedelme, különösen az első világháborús centenárium tükrében. Ahogy a kötet egyes fejezeteire pillantunk, nem kétséges, hogy Pap József évtizedes kutatómunkája megérett egy komoly angol nyelvű publikációra. A tudományos alapossággal felépített újszerű módszertan, az interdiszciplináris megközelítés, a rendkívül gazdag forrásbázis és a bravúros számítógépes statisztikai elemzésen nyugvó újszerű kutatási eredmények mind-mind indokolták a kötet a megjelenését. Ugyanakkor nem lehet megkerülni a kérdést: ha úgy döntött a szerző, hogy a magyar nyelven nem olvasó, szélesebb közönséghez fordul, akkor miért nem törekedett arra, hogy saját kutatásait domináns mértékben használva, de átfogó módon, monografikus formában mutassa be a dualizmus kori magyar parlamentarizmus történetét? Ha pedig ez nem volt cél, akkor miért nem olyan címet és szerkezetet adott munkájának, amelyet az egyébiránt kiváló tanulmánykötet megérdemelt volna? Székely Tamás Tamás Ágnes PROPAGANDAKARIKATÚRÁK ELLENSÉGKÉPEI SZARAJEVÓTÓL PÁRIZSIG Kalligram, Bp. 2017. 343 oldal Tamás Ágnes kötete fontos hozzájárulás az első világháborútól a második végéig tartó időszak kelet-közép-európai mentalitástörténetének értelmezéséhez. Elsősorban magyar politikai karikatúrákat elemző munkája nagyságrendileg azonos terjedelemben mutat be a környező országokból származó (osztrák és cseh, illetve délszláv) gúnyrajzokat is. A széles forrásbázis miatt az eredmények valóban túlmutatnak a magyar történeti kontextuson: a kibontakozó összkép megengedi általánosabb felismerések megfogalmazását a birodalmak utáni Köztes-Európa nyilvánosságában megfigyelhető folyamatokról. A monográfia többszáz karikatúrát mutat be, különböző szempontok alapján rendezi elemzési egységekbe, míg az olvasóban – ahogy a könyvben halad tovább – egyre rétegzettebb és gazdagabb benyomás alakul ki, elsősorban a kis nemzetek egymásról és a világról alkotott képeiről. A szerző több szempont alapján közelítve vezeti be munkája fő, empirikus részét. Pontosan bemutatja a forrásbázist, amiből kiderül, hogy a fenti, főbb forráscsoportok mellett
