Századok – 2018
2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - József Pap: Parliamentary Representatives and Parliamentary Representation in Hungary (1848–1918) (Székely Tamás)
916 TÖRTÉNETI IRODALOM Az első (a számozás szerint második) fejezetben Pap József a modern magyar parlamenti rendszer kialakulását vizsgálta, rámutatva azokra a problémákra, amelyek még a kései rendi korszakból eredtek. Döntő fontosságú kérdés, hogy 1848 vajon mennyiben tekinthető kiindulópontnak a dualizmus kori parlamentarizmus történetének vizsgálta során, azaz hogy milyen mértékű kontinuitás állt fenn az 1848-as, az 1861-es, illetve 1861 utáni magyar országgyűlések között. A szerző a kérdés megválaszolására egyfelől a választójoggal rendelkező társadalmi csoportokat, másfelől a magyarországi és erdélyi képviselők körét vizsgálta, és statisztikai elemzés útján mutatta ki a dualista korszakkal fennálló kontinuitás mértékét és dinamikáját. A kötet második fejezetében (magyar fordításban: Két választás Magyarországon. Az országgyűlési képviselők társadalmi összetétele a 20. század első évtizedében) a szerző az 1901-es és 1905-ös választásokon felhatalmazást nyert képviselők társadalmi hovatartozásának ösz szehasonlító elemzésére tett kísérletet. Az összehasonlító szempontok szinte minden fontos tényezőt felölelnek, úgymint a képviselők születési idejét és helyét, esetleges nemesi származását, vallását, regionális kötődését, valamint nemzetiségi és párthovatartozását. Ugyancsak táblázatokkal és grafikonokkal illusztráltan került alapos bemutatásra a képviselők iskolai végzettsége, polgári foglalkozása, jövedelem- és birtokviszonyai, társadalmi szerepvállalása, továbbá külföldi utazásaik jellemző célpontjai, valamint udvari előmenetelük és katonai rangjuk is. A harmadik fejezet az 1887 és 1905 közötti országgyűlési választások eredményeinek statisz tikai vizsgálata címet kapta. Pap József először a képviselők fluktuációját tette vizsgálat tár gyává a két választás között eltelt közel két évtized távlatában, beleértve az időközi választásokat is. Ezt követően az 1887-es és 1905-ös választások klaszterelemzésével vizsgálta az egyes választókerületek klaszterbesorolása, a nemzetiségi viszonyok, illetve az egyes pártok választási eredményei között fennálló összefüggéseket. A mélyreható statisztikai elemzésnek köszönhetően nemcsak az egyes választókerületek csoportosítására nyílt lehetősége, de az országos pártpreferencia-viszonyok megrajzolására is. A szerző a dualizmus kori magyar berendezkedés egyik belső ellentmondását is érzékeltette: a nemzetiségi kérdéstől szorongatott szabadelvű kormány az ország belső területein elhelyezkedő magyar ajkú városok és régiók felülreprezentálására törekedett, ezzel azonban éppen a függetlenségi ellenzék politikai súlyát növelte saját kárára. A soron következő fejezetben ismét összehasonlító elemzést olvashatunk. A magyar fordításban Szabadelvű és Munkapárti választási eredmények és képviselők 1901 és 1910 között című elemzés egy politikailag és társadalmilag egyaránt érdekes kérdésre keresi a választ: meny nyiben tekinthető kontinuusnak a hatvanhetes előd-, illetve utódpárt képviselőcsoportjának összetétele? Figyelemreméltó különbség, hogy bár a Munkapárt honatyái többnyire fiatalabbak voltak, általában később kezdték közéleti karrierjüket a Szabadelvű Pártban politizáló elődeiknél. Ugyanakkor a két pártot egyértelműen összeköti, hogy politikai bázisterületüket egyaránt az ország nemzetiségek lakta választókerületei alkották. A kötetet lezáró ötödik és hatodik fejezetben a magyarországinál is problematikusabb erdélyi választási rendszer került bemutatásra. Előbbi A választójog és a választókerületi beosztás problematikája Erdélyben (1848–1877) címet kapta, és két sarkalatos dátum között mutatja be az erdélyi választójog körüli vitákat. Már az 1848-as választójogi törvény is felforgatta az évszázadokig különálló Erdély belpolitikai viszonyait, ugyanakkor az 1877-es szabályozás – amely az első világháborúig meghatározta az erdélyi vármegyék választókerületi beosztását – sem tudta megnyugtatóan rendezni a kérdést. Az Úrrá tenni a nemzetet a tömeg felett. A vá lasztójogi reform és az erdélyi választók összetételének kérdése című zárófejezet az erdélyi választók számát, belső arányait és etnikai összetételét vizsgálta az első világháborút megelőző időszakban. Pap József egyértelműen rávilágított arra, hogy a századfordulós reformelképzelések,
