Századok – 2018
2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - József Pap: Parliamentary Representatives and Parliamentary Representation in Hungary (1848–1918) (Székely Tamás)
915 TÖRTÉNETI IRODALOM megfontolások vezették Pap József egri történészt is arra, hogy egy neves német kiadónál angol nyelven és monografikus formában adja közre hosszú évek szorgos prozopográfiai kutatómunkájának eredményeit. Aki valamelyest ismeri Pap József és munkatársai tudományos tevékenységét, az bizonyára tudja, hogy a magyar fordításban Parlamenti képviselők és parlamenti képviselet Magyarországon (1848–1918) című kötet fő erőssége innovatív módszertanában rejlik. A kutatás alapját ugyanis egy olyan nagyszabású számítógépes adatbázis adja, amely összesen 28 fő adattáblából áll, és amely jelenleg mintegy 4800, főként dualizmus kori történelmi személyről tartalmaz információt. A személyek egy 69 oszlopból és 4500 sorból álló, tehát 310 500 adategységet tartalmazó táblázatban kerültek rögzítésre, míg a hozzájuk tartozó tevékenységeket egy 42 oszlopból és 21 900 sorból álló, azaz 919 800 adategységből álló táblázat tartalmazza. Az automatizált lekérdezéseknek köszönhetően az egyes szereplőkről, illetve a hozzájuk köthető politikai, társadalmi és gazdasági tevékenységekről elviekben százezres nagyságrendben hívhatók le adatok. Ez a grandiózus adatbázis tette lehetővé a szerző és munkatársai számára az adatrögzítés és adatelemzés bonyolult folyamatát, a klaszterelemzés statisztikai módszerének használatát és a választástörténet térinformatikai analízisét is. Pap Józsefék a történeti forrásokat tudományos pontossággal rögzítették, így a felhasznált adatok ugyanúgy visszakereshetők, mint a hagyományos szövegközpontú módszertanok esetében. Az adatbázis legfőbb forrásait természetesen a korszak közismert leltárai adják, úgymint az 1848– 49-es honvédségi almanachok, a magyar arisztokrácia geneológiai adattárai, a parlamenti képviselők név- és címjegyzékei, az országgyűlési almanachok, valamint a magyar országgyűlés irományai és naplói. Egy olyan tétel, mint például a sokkötetes Képviselőházi Napló, egyetlen elemként került feltüntetésre, így a 250 tételt tartalmazó teljes forráslistát méltán nevezhetjük párját ritkító forrásbázisnak. A szerző az adatbázison alapuló kutatási eredményeit korábban már számos magyar nyelvű tanulmányában publikálta, illetve 2014-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában összefoglaló tanulmánykötetet is közreadott a témában Tanulmányok a dualizmus kori magyar parla mentarizmus történetéből címmel. Mivel ezek a statisztikai adatokban bővelkedő, nem éppen olvasmányos publikációk elsősorban a téma iránt részleteiben és módszertanában is érdeklődő hazai történészekhez szóltak, (joggal) nem lehetett elvárni, hogy átfogó képet nyújtsanak a dualizmus kori magyar választásokról és parlamentarizmusról. Ezzel szemben az angol nyelvű kötet címe kissé félrevezetőnek tűnik, szerkezete pedig csalódást okozhat azoknak, akik most kezdtek érdeklődni a téma iránt, és a korszak magyar történelmének alaposabb ismerete nélkül átfogó kép reményében veszik kezükbe a kötetet. Az angol nyelvű munka egyes fejezetei lényegében a korábbi magyar résztanulmányok kisebb-nagyobb változtatásokkal megjelent angol fordításai, tehát az egyes részeket sok esetben csak a tágabb témakör, illetve a kutatás módszertana köti egymáshoz. Meglátásom szerint a kötet címéből, műfajából és nyelvéből adódóan átfogóbb narrációt, átgondoltabb szerkezeti felépítést és a kontextusnak mélyebben megágyazó bevezető és összekötő fejezeteket igényelt volna. Ugyancsak hiányzik a parlamentarizmuskutatás elméleti dilemmáinak bemutatása, illetve érintőlegesen van csak jelen a magyar sajátosságok nemzetközi viszonylatban történő értelmezése. A kötet hátoldalán olvasható leírás szerint a szerző szándéka az volt, hogy a magyar parlamentarizmus működésének és problémáinak bemutatásával világosabb képet nyújtson a dualizmus kori magyar országgyűlésről. Ez a monografikus igény azonban mintha elveszett vagy legalábbis szétaprózódott volna az esettanulmányszerű (case studies) fejezetekben. A kötet makroszerkezeti hiányosságai természetesen nem csökkentik az egyes fejezetek tudományos értékét: ha az olvasó a könyvet nem monográfiaként, hanem tanulmánykötetként veszi kézbe, sokkal inkább megmutatkoznak annak erősségei.
