Századok – 2018
2018 / 4. szám - IN MEMORIAM - Makk Ferenc (1940–2018) (Almási Tibor)
907 MAKK FERENC 19402018 Megszoktuk Szegeden, hogy Makk Ferenc élete egyet jelent az egyetemmel és a középkortudománnyal, így nem számoltunk vele, hogy bármi képes lehet felszámolni ezt az összeforrottságot. Ezért ért felkészületlenül és letaglózó erővel a halálhíre mindenkit körünkben. E sorok írójaként negyven évi közeli ismeretség, tanítványi és munkatársi viszony, majd hovatovább bizalmas baráti kapcsolat indít arra most és rendeli elháríthatatlan kötelezettséggé, hogy immár lezárt múlt visszatekintésében idézzem magunk elé Makk Ferenc alakját és pályáját. Baján született 1940. december 1-jén. Nehéz történelmi években, szerény életviszonyok között élő munkáscsaládban cseperedett fel. A felnevelkedése során kapott gondoskodásra egész élete során szeretettel és nagy hálaérzettel gondolt vissza. Szüleiről – különösen édesanyjáról –, valamint húgairól mindig érzelemmel teli erős ragaszkodással beszélt. A rendezett családi kapcsolatok alapvető értéket képviseltek szemében. Kötődése szülővárosához és ottani iskoláihoz ugyancsak mindvégig eleven maradt. Különösen a ciszter múlttal rendelkező III. Béla Gimnáziumban töltött éveit tekintette szellemi épülése tekintetében meghatározónak, ahol az ötvenes évek nehéz viszonyai közepette is kiváló tanári kar tett magas szinten eleget feladatainak. Szellemének formálódásában meghatározó szerepe volt sokat és hálával emlegetett történelemtanárának, Gergely Ferencnek. Egész életében számon tartotta bajai iskolatársait, pályatársait és mindazokat, akikkel fiatalságuk közös alma mater e összekötötte őt. 1959-ben Szegedre ke rült egyetemre, ahol bölcsészhallgatóként először történelem és magyar szakon folytatott tanulmányokat, majd röviddel később szakmódosítással a történelem mellé a latin és az ógörög szakokat vette fel. Bár évtizedek múltán többször keserűen emlékezett vissza az akkori történészképzés torz szemléletére és alacsony szakmai színvonalára, ennek ellenére mégis későbbi sorsát alapvetően formáló fontos impulzusok érték. A korszak kiváló ókortudósai közül Hahn István és különösen Szádeczky-Kardoss Samu gyakoroltak rá nagy hatást. Utóbbit mindvégig mesterének, első mentorának és számos vonatkozásban példaképének tekintette. A Szádeczky-féle szellemi hagyaték elevenen tartását, ápolását és megbecsülését mindvégig feladatának tartotta. Egyetemi évei másik meghatározó mozzanata annak a legendás és sírig tartó barátságnak a kialakulása volt, amely személyét Kristó Gyulával, a magyar medievisztika meghatározó jelentőségű tudósával ösz szekötötte. Évtizedeken át alkotótársakként, műhely- és iskolateremtő szövetségesekként, megannyi projekt, sorozat, szellemi vállalkozás, műhely és kutatócsoport közös elindítójaként, kivitelezőjeként és gondozójaként működtek együtt. Végzését követően – egyéves középiskolai tanárkodás után – 1966-ban került vissza az egyetemre, ahol azután 52 éven át tevékenykedett. Pályája első IN MEMORIAM
