Századok – 2018
2018 / 4. szám - IN MEMORIAM - Makk Ferenc (1940–2018) (Almási Tibor)
908 IN MEMORIAM MAKK FERENC (1940–2018) szakaszában egészen 1983-ig Szádeczky-Kardoss Samu irányítása alatt dolgozott a Klasszika-filológiai Tanszéken. Latint és ógörögöt tanított, részt vett a történészek latin oktatásában, és antik történeti szövegek feldolgozásával is foglalatoskodott (Sallustius ). Kutatómunkájában ugyanakkor – nyilvánvalóan a Kristó Gyulához fűződő barátságából és munkakapcsolatából eredően – mind jelentékenyebb részt képvisel a középkori magyar történelem forrásainak tanulmányozása, kérdéseinek kutatása. Az 1970-es évek elején Kristó Gyula és Szegfű László mellett részese volt az Árpád-kori helynevek adattárszerű feldolgozásának, majd pedig a forrásnyelvek terén szerzett kitűnő felkészültségének köszönhetően neve hamarosan a 12. századi magyar história elsőrangú és megkerülhetetlen specialistájaként vált ismertté. Minthogy ezen időszakra vonatkozólag képviselik a legnagyobb súlyt a bizánci források, görögtudása itt kamatozott a leginkább. Kutatásai jóvoltából az addig a magyar történelem legszíntelenebb és legjellegtelenebbként kezelt 12. század világa sok elemében árnyalt és magvas tartalommal kitöltődő, a korabeli középkori Európa hatalmi rendszerébe pontosan beillesztett, önálló érdekeket követő és érvényesítő, életteli alakzatként elevenedett meg, amely eredmény Makk Ferenc történetírói munkásságának alighanem a legmaradandóbb részét képezi. Kandidátusi fokozatát a 12. századi magyar és bizánci kapcsolattörténet összegző feldolgozásával 1978-ban szerezte meg. A korszakra vonatkozó magyar és angol nyelvű könyvei, valamint az ide kapcsolódó részkérdéseket taglaló tanulmányai sokat idézett alkotások a világban, és valószínűleg még hosszú ideig azok is maradnak. Tizenhét év után az 1980-as évek elején elhagyta a Klasszika-filológiai Tanszéket, s Kristó Gyulától átvette a történeti segédtudományi munkacsoport irányítását, amelyet 1984-ben önálló tanszékké szervezett. Innentől kezdve szerepe az egyetemen a történészképzéshez kapcsolódott, s oroszlánrészt vállalt a középkortudományi oktatás felfuttatásában. Kristóval való együttműködésük révén néhány éven belül a hazai középkorkutatás elismert, fontos műhelye és iskolája formálódott ki Szegeden. Ennek kialakuló keretei között korszakos alkotások, kézikönyvek, tudományos sorozatokat kitöltő kötetek sokasága született meg, legyen elég itt csak a Korai magyar történeti lexikon ra, az Anjou-kori oklevél tárra, továbbá a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár köteteire utalni. Új tanszéke számos friss kihívás elé állította. Korábban önálló tárgyakként Szegeden nem tanított kurzusok sorát vezette be, amelyek tematikáját a tőle megszokott igényességgel és alapossággal jobbára maga alakította ki. Olvasottsága, sokoldalú műveltsége, szakmai kíváncsisága, cselekvőereje, illetve nagy teherbírása egyaránt alkalmassá tették a folyamatos szellemi megújulásra. Az általa kidolgozott Bevezetés a történettudományba kurzus tartalma a teoretikus kérdések iránti érzékéről és fogékonyságáról árulkodik, de rövid idő alatt nagy mélységig beleásta magát a
