Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
AZ 1869-ES ERDÉLYI RÓMAI KATOLIKUS PAPI GYŰLÉS 906 információként és javaslatként kezelte, személyesen döntve el, hogy milyen rendelkezéseket foganatosít az erdélyi egyházmegyében. Olyan mértékben élt püspöki egyedüli törvénykezési joghatóságával, hogy nem is a teljes jegyzőkönyvet, hanem annak csak egy tartalmi kivonatát küldte meg körlevélben az egyházmegye papságának tájékoztatásul – több mint egy év késéssel. A körlevélben utalt arra is, hogy bizonyos kérdésekben mérvadónak a már kiadott, vagy kiadandó körlevelei tekinthetőek. 114 Az 1869-es papi gyűlés egy sajátos színfoltja az erdélyi római katolikus egyházmegye belső törvénykezési folyamatának a 19. században. Az 1822-es és 1848-as egyházmegyei zsinatok hatáskör-átlépéseikkel, a tervezett nemzeti zsinatra történő készülés helyett az önálló törvénykezés lehetőségeit próbálták megteremteni. 1822-ben a megyéspüspök, Szepesy Ignác volt az, aki nem vette figyelembe, hogy nem önállóan értelmezhető, hanem előkészületi jellegű kellett volna legyen egyházmegyei zsinata; 1848-ban az egyházmegyés papság az, amely a forradalmi hangulatban nagyobb döntési szabadságot igyekezett saját magának tulajdonítani. A széles körű bekapcsolódás lehetőségeivel élve egy olyan törvénykezési folyamatot igyekeztek 1848-ban biztosítani, ami egyházjogilag több kérdőjelt is felvetett. Az erdélyi vegyes Státus, történelmi múltja és szerepe jogán ugyancsak ezt a nagyfokú belső önállóságot erősítette. Fogarasy Mihály, erdélyi megyéspüspök, annak ellenére, hogy a kiegyezéssel járó változások nagyon is indokolttá tették egy új egyházmegyei Statuta kidolgozását, egy egyházmegyei zsinat megtartását, jó érzékkel igyekezett elejét venni mindenféle radikalizálódásnak. A megtartott 1869-es papi gyűlés a püspök által kiadott körlevelekkel együtt így áthidaló törvénykezési megoldást jelentett egészen a végül 1913-ban sorra kerülő egyházmegyei zsinatig. THE ASSEMBLY OF THE ROMAN CATHOLIC CLERGY OF TRANSYLVANIA IN 1869 by Zsolt Tamási SUMMARY The clerical assembly of 1869 played a bridging role in the history of the diocese of Transylvania in the nineteenth and twentieth centuries. Between the diocesan synods of 1822 and 1848 – the latter, held in preparation for the national synod, was disputed – and that of 1913, the place of the synod planned by the diocesan bishop was eventually taken by the clerical assembly of 1869. The present paper explores the themes discussed at the assembly, and the intentions of the diocesan bishop, Mihály Fogarasy. A comparison of the decrees accepted at the two diocesan synods of the nineteenth century, and those enacted at the clerical assembly of 1869, is also undertaken. 114 GyÉFKL GyPI-Pk 3300/1870.
