Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
AZ 1869-ES ERDÉLYI RÓMAI KATOLIKUS PAPI GYŰLÉS 900 rámutattak arra, hogy a néppel közösen végzett délutáni istentiszteletet anyanyelven kellene végezni, hiszen a hosszú és latin nyelvű Vesperát a hívek úgysem értik. Az előkészítő tárgyalások javaslatai többnyire a Szepesy-féle imakönyvet – Istent reggel, a szent áldozatnak bémutatásakor, és estve naponta imádó keresztény – aján lották használatra, ennek is a 13–33 oldalait.77 Javasolták, hogy egyszerű legyen: ének, ima, szentírási szövegek, bizonyos szertartások végzése legyen a tartalma. 78 Ez a megoldás nem ütközött az egyetemes egyházi törvénykezéssel. A trienti zsinatnak a latin nyelv pártolására vonatkozó döntése79 a liturgikus ténykedések és a breviárium végzésénél ugyancsak a latin nyelvet engedélyezte szabad használatra, de az ezen kívül eső, néppel közösen mondott imákban lehetséges volt az anyanyelv használata.80 1869-ben a papi gyűlésen ebben a szellemben megfogalmazódott, hogy a Rituálé latin, s ez a gyűlés nem illetékes ezt tárgyalni, viszont az erdélyi ha gyományoknak és a trienti zsinatnak is megfelelően a szentségek és szentelmények szertartásait a lelkész anyanyelven megmagyarázhatja. Ezeknek a szertartásoknak egyes imádságai mondhatóak anyanyelven, akárcsak a délutáni istentiszteletben a zsoltárok, Magnificat, a Szűz Mária antifóna, s a temetésnél a zsolozsma. Az egyformaság miatt 1869-ben is jónak látták egy alkalmas kézikönyv kiadását, amelyben pontosan megjelölnék, hogy mi az, ami magyarul végezhető.81 Kérésük ebben az esetben is ismétli az 1848-as jegyzőkönyvet, amely szintén javasolta egy ilyen szertartáskönyv kidolgozását, s konkrét mintát is ajánlott. 82 A liturgikus kérdéskörnél maradva az is figyelemre méltó, hogy a visszafogot tabb 1869-es papi gyűlésen már nem kerültek elő olyan javaslatok, amelyek egybecsengően jelentkeztek az 1822-es Statutában és az 1848-as zsinati jegyzőkönyvben is. Ezek közül a böjti fegyelem a jelentősebb. Erről az 1822-es Statuta rendelkezései mellett83 1848-ban Kovács Miklós püspök jelezte, hogy a böjtre nézve a jegyző könyvbe csupán vélemény és óhajtás formájába jegyezzék fel a hozzászólásokat, hiszen a böjtöt a nemzeti zsinat fogja szabályozni a pápával történő egyeztetés során. Az egyeztetés szükségességét indokolta az is, hogy az egész egyházat érintő 77 GyÉFKL PI 1010/1848 Gyergyói kerület beadványa. Gyergyócsomafalva, 1848. aug. 1. 78 GyÉFKL PI 1010/1848 Alcsíki és kászonszéki kerület beadványa. Csíkszentmárton, 1848. aug. 1. 79 Conc. Trid. Sess. XXII. c. 8. de sacrif. missae; can. 9. „Si quis disxerit, lungva tantum vulgari Missam celebrari debere: anathema sit.” 80 Szeredy J.: Egyházjog II. i. m. 492. §. II. 2. 1188–1189. 81 GyÉFKL GyPI-Pk 3300/1870. 82 Egy német nyelvű szertastákönyvet: „Ritual nach dem Geist und Anordnungen der kath. Kirche oder praktische Anleitung für die katholische Seelsorger. Amten Stuttgard und Tübingen in den gg. Cotta 183.1.” GyÉFKL EZs 1848. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a besztercebányai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, D. a. 2. 83 Statuta 156–157. Pars II. Sectio XI. Hermann E.: Az 1822-i erdélyi egyházmegyei zsinat i. m. 12.
