Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
TAMÁSI ZSOLT 899 biztosítására.73 Az aktív papság évenkénti adózása mellett döntöttek, de ennek mértékének meghatározása 1848-ban elmaradt. Csíktusnádi Kovács Miklós megyéspüspök érdekes módon a végrendelkezés témájában papjai kívánságát teljesítette,74 de utólag újra életbe lépett a Statuta rendelkezése. 1869-ben a papi gyűlé sen ugyanis megállapították, hogy a növendék és elaggott papok alapja jelenleg jó helyzetben van, köszönhetően az 1822-es Statuta rendelkezésének, amely szerint „minden erdélymegyei pap, akár végrendelettel, akár a nélkül halt el, szerzett vagyonának negyed részét a fentebbi czélra az egyházmegyei alapnak hagyni köteleztetett”. 1869-ben érvényben hagyják ezért az 1822-es Statuta előírásait, arra figyelmeztetve, hogy a hagyaték rendezésekor ne engedjék meg, hogy a rokonság mindent elvigyen. Ahogy a jegyzőkönyvben olvasható, „felszólítja a gyűlés a kerületi espereseket és lelkészeket, hogy minden kitelhető módon ügyekezzenek súlyosan beteg, vagy elhunyt paptestvérök vagyonának illetéktelen kezek általi elsikkasztását, s az említett alapok defraudatioját meggátolni. E czélra üdvösnek látszik a szomszéd – különösen beteg lelkészek gyakoribb testvéri látogatása, mi a kerületi papság figyelmébe ajánltatik”. 75 Liturgikus téren úgy 1822-ben, mint 1848-ban, sőt a visszafogottan nyilatkozó 1869-es papi gyűlésen is fontos döntések fogalmazódtak meg a Rituálé kapcsán. A délutáni istentisztelet esetében az 1822-es Statuta úgy rendelkezett, hogy mivel az istentiszteleti rendet falun egyszerűen nem lehetett alkalmazni, a plébános híveivel együtt minden reggel és este közös imát mondjon.76 1848-ban a nemzeti zsinatra is javasolt kérdésként szerepelt a délutáni isteni tisztelet és szolgálat célszerűbb elren dezésének tárgyalása. Az egyházmegyei zsinaton egyrészt a latin nyelv, másrészt a mindennapi végzés ellen fogalmazódtak meg javaslatok. A jegyzőkönyv szövege („a deák nyelven tartott vesperák, mint nem célszerűek, szűnjenek meg”) nagyon félreérthető. Nem az esti közös imát kifogásolták, hanem a hívek jelenlétében latinul végzett papi zsolozsmázást. A kerületek előkészítő jegyzőkönyvei minden esetben 73 Amúgy is kevesellték a papi nyugdíj mértékét. Az előkészítő esperesi jegyzőkönyvek többször is kifejezték, hogy túl kicsi a nyugdíj, ami miatt az öreg pap tovább kénytelen szolgálni, vagy ha mégis nyugdíjba vonulna, ebből a kevés pénzből ott kell tengetnie utolsó napjait, ahol a vétkes papok javítóintézete is van. GyÉFKL PI 1010/1848 Belső–Szolnok kerület beadványa. Szamosújvár, 1848. aug. 2.; GyÉFKL PI 1010/1848 Kézdi–orbai kerület beadványa. Kanta, 1848. aug. 9. 74 1848. szeptember 9-én Kovács Miklós püspök válaszlevelében Sántha Imre kilyénfalvi plébános és Török Antal nyugalmazott gyergyóalfalusi kántor felterjesztésére – amelyben kérték, hogy a Gyergyó-kerületi tanítók özvegyeik és árváik gyám intézetének alapszabályát hagyja jóvá – a jóváhagyást egy kitétellel teszi meg. Ebben rámutatott, hogy a benyújtott alapszabályzat „II. fejezet 2-ik czikkelyének azon kitételét: hogy a legszegényebb pap hátra maradott vagyonából 5 p[engő] f[orin]tot a gondnokok követelhetnek”, nem hagyhatja jóvá, hiszen „a papoknak szabad végrendelkezési joguk levén”, ezt ő is tiszteletben tartja. GyÉFKL PI 1114/1848 Kovács Miklós püspök válaszleve Sántha Imre kilyénfalvi plébános és Török Antal nyugalmazott gyergyóalfalusi kántor felterjesztésére. 1848. szept. 9. 75 GyÉFKL GyPI-Pk 3300/1870. 76 Statuta 108-110. Pars II. Sectio III. Hermann E.: Az 1822-i erdélyi egyházmegyei zsinat i. m. 13.
