Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
AZ 1869-ES ERDÉLYI RÓMAI KATOLIKUS PAPI GYŰLÉS 898 A papi nyugdíj és végrendelkezés esetében az 1822-es Statuta megkötései újra életbe léptek. Például a papoknak vagyonuk egynegyed részét a papnevelde céljaira és a papi nyugdíjalapra kellett hagyományozniuk.70 1848-ban a Kollonichféle szerződésben – amely ugyan Erdélyben nem volt érvényes – az egyházmegyei zsinat keretében a püspökök szabad végrendelkezése kapcsán a reformigény megfogalmaztatta a papok szabad végrendelkezésének követelését. Azért is figyelemre méltó ez a kérdés, mert miközben a zsinaton jelenlevő papság más kérdések terén csak óhaját fejezte ki – még ha esetenként nagyon erőteljesen is –, ebben a kérdésben határozottan dönteni akart.71 Az 1822-es Statuta döntéseinek revideálásaként a teljesen szabad végrendelkezés csengett ki az 1848-as zsinatot előkészítő esperes-kerületi, a bizottmányi és a zsinati jegyzőkönyvekből. A bizottmányi jegyzőkönyvben érdemes megfigyelni a folyamatos javítgatások tartalmát is. Az első szövegváltozatban úgy fogalmaztak, hogy „egyszersmind követeljük” a Szepesy-Statuta rendelkezéseinek eltörlését. Ezt kihúzva, másodszor eltöröltnek „nyilvánítjuk” megfogalmazással éltek. Ezt is áthúzták, s így került sor erre a megfogalmazásra: „Midőn ezeket a Kollonich-féle szerződése vonatkozólag megjegyezzük, akkor egyszersmind azon szabályt (Stat. Dioec. Part. II. Sect. XVI. §2.) miszerént minden megyénkbeli pap vagyona egy negyed részét az elagott és tehetetlen papok részire és a papnövelde intézet tőkéje gyarapítására tartozott ezidáig hagyományozni”. Majd a félig megfogalmazott mondat után beszúrták a még le nem tisztázott jegyzőkönyvbe: „töröltessék el, mint most már annál nagyobb joggal cselekszünk” – de utólag ezt a beszúrást is kihúzták, helyette beírva azt, ami a végleges jegyzőkönyvbe is helyet kapott: „ezennel eltöröljük, annál inkább”. 72 A végrendelet nélkül elhunyt papok hátrahagyott javaival kapcsolatosan új szabályt fogalmaztak meg 1848-ban, mellőzve az 1822-es Statuta előírásait. Az újabb határozat a pap vagyonát két részre osztandónak vélte. Egyik fele a rokonságáé, a másik fele három harmadra osztva: a) a helyi egyházé, b) a helyi szegényeké, c) a szolgálattevésre már képtelen elaggott, vagy más formában – de önhibájukon kívül – tehetetlenné vált papoké lenne. Azzal, hogy a Statuta rendelkezését eltörölték, más megoldást kellett találniuk a papi nyugdíjalap 70 Statuta Pars II. Sectio XVI. § 2. 71 Erre utal, hogy kijelentő módban használják az „eltöröljük” fogalmat – viszont csak egyetlen egy alkalommal! GyÉFKL EZs 1848. d. I. 1/e. 1085/1848. Az erdélyi egyházmegyei zsinat jegyzőkönyve. Első ülés, 9. pont.; GyÉFKL EZs 1848. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a besztercebányai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, D. c. 21. 72 GyÉFKL EZs 1848. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a besztercebányai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, D. c. 21.; GyÉFKL EZs 1848. d. I. 1/e. 1085/1848. Az erdélyi egyházmegyei zsinat jegyzőkönyve.
