Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
TAMÁSI ZSOLT 897 theológiai tanárok és az e végre kinevezendő úgynevezett zsinati vizsgálók által a püspöki szentszék előtt megvizsgáltatni rendeltetnek”. Az ilyen formában történő vizsgáztatás azonban csak az elméleti ismeretek ellenőrzését tehette volna lehetővé, márpedig a plébánosi vizsga célja a gyakorlati lelkipásztori tudnivalók elsajátításának a felmérése volt.65 A zsinati határozatot előkészítő választmányi jegyzőkönyvből kiderül, hogy a plébánosi vizsgára 3 év kápláni szolgálat után lehetne jelentkezni, amelynek sikeres letétele után plébániai javadalomhoz és állomáshoz juthatna – természetesen a megyéspüspök kinevezése által. Ez összhangban állt a püspöknek az egyházmegyéje területén történő egyházi hivatalok teljes és szabad adományozási jogával és a tridenti zsinat előírásával is.66 Az 1822-es Statutához tért ugyanakkor vissza a választmányi munkálat 1848-ban, amikor a nagyobb beneficiumok elnyeréséhez egy komolyabb vizsgát irányzott elő, akár az ismétlés lehetőségével is. 1869-ben Fogarasy püspök a papi gyűlésen rögzíti, hogy a javadalom elnyerésének feltétele a trienti zsinat szellemében a zsinati vizsgálat megtartása és annak jó eredményű letétele,67 megismételve Szepesy idézett ren deletét.68 Azon fiókegyházak esetében, ahol a hívek is csekély számban vannak, s az ellátás sem elegendő egy állandó lelkész alkalmazására, „a licenciatusok intézményét – ugyan nem oly kiterjedésben és hatáskörrel, minővel az egy időben fennállott;69 hanem ott, a hol, és a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, és arra alkalmas egyének találtatnak, jónak és hasznosnak ismeri” el az 1869-es papi gyűlés. Hatáskörüket pontosan körülírják: szükségkeresztelés, temetés, előimádkozás, vecsernyetartás. 65 Forster J.: A püspökmegyei zsinat i. m. 112–121. 66 „Minden lelkészettel járó állomás csak oly egyházi személy által, ki az eleve megtartott csődület és vizsgálat nyomán arra alkalmasnak találtatott, töltessék be.” Szeredy József: Egyházjog. Különös tekin tettel a Magyar Szent Korona területének egyházi viszonyaira, valamint a keleti és protestáns egyházakra II. Pécs 1879. 324. §. 702–704. 67 A papi gyűlés jegyzőkönyve rögzíti azt is, hogy csak püspöki vizsgálatot sikeresen letevő pap választható meg azokban a székelyföldi helységekben, ahol ezzel a joggal rendelkeznek, illetve azt is pontosították, hogy „az olyan pap, kiről bebizonyulna, hogy vesztegetés által akart megválasztatni, a választásból egyszerűen kirekesztessék”. GyÉFKL GyPI-Pk 3300/1870. 68 Ami ugyanakkor szó szerint megegyezik az 1855. augusztus 18-án IX. Pius pápa és I. Ferenc József császár által aláírt megállapodás 24. cikkelyével, amely kimondta, hogy a plébániákat kiírt pályázat útján kell adományozni. Balogh M. – Gergely J . : Állam, egyház, vallásgyakorlás i. m. 211. 69 Az erdélyi egyházmegyében a fejedelemség ideje alatt a paphiány miatt a pápa engedélyével (licentia) egy-egy laikus (általában férfi) a gyóntatás és misézés kivételével lelkipásztori munkát végezhetett: keresztelt, esketett, temetett, ájtatosságokat vezetett, prédikált. Szalinai István OFM vikárius részükre megszervezte a fehéregyházi ferences kolostorban a licenciátusképzőt. Ennek végzettjeit az esperes előtti éves vizsgára kötelezték. Ez a képző 1649-ben szűnt meg, amikor I. Rákóczi György ezt a zárdát bezáratta. Marton József: Papnevelés az erdélyi/ gyulafehérvári/ egyházmegyében 1753-tól 1918-ig. Studia Theologica Budapestiensis Series Facultatis Theologicae Universitatis Catholicae a Petro Pázmány V. Bp. 1993. 72.
