Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
AZ 1869-ES ERDÉLYI RÓMAI KATOLIKUS PAPI GYŰLÉS 896 A 19. század visszatérő egyházi problémái közül a káplánok anyagi helyzete folyamatosan kimutatható tárgyalási pont. Fizetésükről az 1822-es Statuta már rendelkezett, amikor alkalmazásukat a nagyobb egyházközségek számára kötelezővé tette.59 1848-ban az egyházmegyei zsinaton a plébánosok 60 és a káplánok fizetéséről egységes tervezetet dolgoztak ki. Eltérések ugyan voltak a fizetés nagysága körül, de nagyjából a plébánosi fizetés szinte felét irányozták elő a káplánok számára. Az eltérő javaslatokat az 1848-as zsinati munkálat nem hozta közös nevezőre, mert az egységesség elve miatt a kérdés végső rendezését az elmaradt nemzeti zsinatra hagyták. 1869-ben a papi gyűlés újra tárgyalta a kérdést, előírva, hogy ahol a káplán jövedelme a 63 forinttal és egyéb állandó illetékekkel nem érné el az évi 120 forintot, s más alapból sem lenne pótolható, a plébános fizesse ki neki az évi 120 forintot, részesítse a stólajövedelem egyharmadában s teljes ellátásban. 61 Hasonló a helyzet a plébánosi vizsgával, amely zsinati vizsgálat néven szerepel a korabeli egyházjogi terminológiában. Ezzel kapcsolatosan a Statuta 1822-ben olyan formában bizonyult engedékenynek, hogy a beneficium elnyerése utáni két hónapban is engedélyezte letételét, viszont előírta, hogy az 50. életévüket be nem töltött papok minden új beneficium elnyerése előtt ezt megismételjék. Szepesy püspök később ezt a rendelkezést módosítva, eltörölte az ismétlés követelményét, viszont előírta, hogy a beneficium elnyerése előtt kerüljön rá sor.62 1848-ban ala pos félreértés miatt ellentmondásos megfogalmazásokkal találkozunk. Az „egyházi csődöknek63 javadalom elnyerése irányába történő rendezése” során a jelenle vők többsége ezt nem támogatta. Mivel a trienti zsinat64 elég egyértelműen előírta ennek megtartását, ezért egyesek pártolták ugyan, csupán a számát csökkentették volna egyszeri alkalomra. A fogalmi pontatlanság miatt a plébánosi vizsgát öszszekeverték ráadásul a teológiát végző leendő lelkipásztorok tanulmányaikat záró vizsgájával is. Ezért a végleges jegyzőkönyv furcsa megoldást javasolt: „a theológiai tanulmányok bévégezte után, a lelkipásztorkodásra kimenő növendékek, a hogy ha „a javító rendszer czélszerűen fog terveztetni, nem képzel e bizotmány annyira megromlott egyházi egyént, kit megjavítani ne lehetne, csakhogy a javítás ideje alatt ne nyomorgattassék mint rab”. GyÉFKL EZs 1848. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Azon pontok, melyekről készítendő Megyei zsinati munkálat kassai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, Kisasszonyhava 31 délelőtt, E. a . 12. 59 Statuta 26. Pars I. Sectio V. § 11., Hermann E.: Az 1822-i erdélyi egyházmegyei zsinat i. m. 10. 60 A plébánosok jövedelmével részletesen csak az 1848-as egyházmegyei zsinat foglalkozott. A Statuta a maga során ezt is tárgyalta, de hangsúlyosabban volt jelen a püspöki jövedelem kérdése, amikor a 26. § kimondja, hogy ha a püspök a javadalmai jövedelmének felhasználásában törvényszegő lenne, joga van bármelyik kanonoknak vagy főesperesnek akár írásban, akár az egyházmegyei zsinaton meginteni. Statuta 8. Pars I. Sectio I. § 26., Hermann E.: Az 1822-i erdélyi egyházmegyei zsinat i. m. 8. 61 GyÉFKL GyPI-Pk 3300/1870. 62 Statuta 23. Pars I. Sectio V. § 2., 3. Hermann E.: Az 1822-i erdélyi egyházmegyei zsinat i. m. 10. 63 Megüresedett egyházi javadalmaknak és hivataloknak pályázat útján való betöltésére képesítő vizsga. 64 Conc. Trid. Sess. XXIV. c. 28. de reform.
