Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
887 TAMÁSI ZSOLT esperes-kerületi gyűléseken megfogalmazott javaslatok a zsinati határozatokban meg is jelentek. A nagyobb fokú belső önállóság, törvénykezés tudata Erdélyben még ennél is továbbment. Az egyházmegyés papság – a püspök ostromzár miatti akadályoztatása keretében – az 1848-as zsinati határozatok alapján 1849-ben megfogalmazta az esperes-kerületek olyan szintű önállóságát, hogy a házassági ügyek rendezésére visszaállította az esperesi szentszékeket. Ennek a nagyobb fokú önállóságnak a hátterében beazonosítható, hogy az erdélyi Státus – fejedelemség kori gyökereivel – évszázadok óta gyakorolta azt a belső önrendelkezést, amelyre próbálkozást tett a magyar katolikus autonómia mozgalom a 19. század második felében. A Státus belső szabályzata értelmében egyházi és világi tagokkal, a püspök elnöklete mellett egyszerű szavazattöbbséggel jogerős döntéseket hozhatott, főleg anyagi, alapítványi és iskolai kérdésekben. Ilyen előzmények után, az 1867-es kiegyezéssel járó új helyzetben hívta ösz sze Fogarasy Mihály megyéspüspök az 1869-es papi gyűlést. A gyergyószentmiklósi születésű Fogarasy Mihály gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón, majd Gyulafehérváron végezte. Itt kezdte teológiai tanulmányait is, amelyet Bécsben folytatott. 1823. október 28-án történt pappá szentelése előtt a bécsi Pázmáneum növendéke volt. Három évi nagyszebeni tanároskodás és káplánság után újra Bécsben találjuk, ekkor már az Augustineum hallgatójaként, 1828-ig.11 Erdélybe visszatérve Gyulafehérváron teológiai tanár, de 1833–1838 között újra csak Bécsben tevékenykedik, immár az Augustineum rektoraként és a császári udvar káplánjaként. 1846-ben már címzetes skodári püspök, de püspökké szentelésére csak 1865. május 7-én került sor, miután már 1864-ben erdélyi megyéspüspöki megbízást kapott. 1882-ben bekövetkezett haláláig az erdélyi egyházmegye főpásztora volt.12 Életrajzi adataiból is körvonalazódik, hogy a gyergyói származású székely főpap diákéveitől kezdve egyszerre volt részese mind az erdélyi egyházmegye, mind a monarchia katolikus egyházmegyei eseményeinek. Tanulmányai és tevékenysége során szerzett kapcsolatai, valamint saját ismeretei révén széles látókörrel rendelkezett. Az a gazdag tapasztalat, amelyet a császári fővárosban udvari papként, a Szent István Társulat szervezőjeként13 a sajtóapostolkodásban, az 1848–49-es forradalom ideje alatt a magyar püspöki kar tagjaként,14 ország gyűlési 11 A bécsi Augustineum a Habsburg-birodalom sajátos egyházi elitképző intézménye volt. 1816-ben alapította I. Ferenc császár. Rendeltetése dinasztiahű, megbízható egyházi elit nevelése volt. Tusor Péter: A bécsi Augustineum és Magyarország, 1816–1918. Aetas 1. (2007) 1. sz. 32–40. 12 Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára. Bp.–Kolozsvár 2009. 246–247. 13 Fogarasy Mihály címzetes püspök, a jó és olcsó könyvkiadó társulat ideiglenes elnökének tudósítása. Religio és Nevelés Új folyam 5. (1848) 35. sz. 285. 14 Mint ilyen, 1848 novemberében vállalta, hogy a magyar püspöki kar memorandumát elvigye az Olmützben tartózkodó uralkodóhoz. Ezzel kissé kompromittálta magát az udvarnál. Az uralkodó csak mint magánembert fogadta, nem mint a püspöki kar képviselőjét. Marton József: Fogarasy Mihály er délyi püspök élete és munkássága. Gyulafehérvár 2005. 12–13.
