Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
AZ 1869-ES ERDÉLYI RÓMAI KATOLIKUS PAPI GYŰLÉS 888 képviselőként15 szerzett, alapvetően meghatározták főpásztori kormány zási stílusát is. Az egyházmegye belső életéről tájékozódott,16 környezetének véleményét meghallgatta ugyan, de alapvetően igyekezett elkerülni azokat a csapdákat, amelyek a püspök egyéni hatáskörének csorbítását bármilyen formában is eredményezhették. Fogarasy Mihály erdélyi megyéspüspökségének kezdetén pásztori magatartását jól le lehet mérni az erdélyi római katolikus vegyes Státus újraalakulása körüli feszültségekben. A Státus törvénykező lehetőségét nem számolhatta fel, viszont igyekezett szűkíteni úgy a Státus, mint az egyházmegyés papság lehetőségét a radikalizálódásra, hogy megelőzhesse azokat a kezdményezéseket, amelyek a hatályos egyházi törvénykezéssel vagy a püspöki hatáskörrel ellentétesek lehettek volna. Az 1867-es kiegyezést követően az erdélyi Gubernium17 és intézményeinek 18 megszűnte után az erdélyi Státus önkormányzatának újjászerveződése párhuzamosan zajlott a magyarországi autonómia mozgalommal. Az erdélyi Státuson belül komoly vita alakult ki a világi és papi képviselők között a megyéspüspök joghatósága kapcsán. Mivel az erdélyi önkormányzat minta volt a magyarországi autonómiamozgalom számára is, 1868-ban a közgyűlésen Fogarasy Mihály a magyar püspöki karban kihangsúlyozta, hogy a püspöki joghatóság nemcsak a „ius in sacris”, hanem a „ius circa sacris”-ban is illetékes. Megpróbálta megértetni mindenkivel, hogy a világiak és egyháziak semmilyen formában sem léphetnek fel egymással szembenálló „pártok”-ként egy szerveződő gyűlésen, hiszen mindenkinek közös célja a katolikus egyház, nem pedig a magánérdekek támogatása. Amíg nem sikerült az alapelveket tisztáznia, nem is kérte a Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól az erdélyi önkormányzat, a Státus szabályzatának azonnali jóváhagyását, azt a magyarországi autonómia létrejötte utánra kívánta halasztani.19 A magyarországi autonómiamozgalom ügye viszont lassan haladt előre. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter a kiegyezés után Simor János prímást kérte fel, hogy készítse elő az autonómia-tervet. A kérdésben 1868-ban tartott pesti tanácskozáson kidolgozták a választási szabályzatot, amelyet az uralkodó 15 Fogarasy Mihály: „Átmeneti szabadság” – Emlékirat az 1847/8 országgyűlés alatt Pozsonyban tartott püspöki tanácskozmányokról. Egy résztvevőtől. Pest 1848. 16 Az erdélyi egyházmegyével folyamatos kapcsolatban volt akkor is, amikor hivatali elfoglaltsága máshova kötötte.; Kovács Miklós erdélyi püspök levele Nádasdy Ferenc kalocsai érsekhez, 1848. szept. 20. Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár (a továbbiakban: GyÉFKL), Egyházmegyei Zsinatok (a továbbiakban: EZs). 1848. d. I. 1/e. 1085/1848. 17 1690-ben az erdélyi fejedelemség a magyar király fennhatósága alá jutott, megtartva önálló törvénykezését és közigazgatását, amelyet a Gubernium, vagyis Főkormányszék vezetett. Biró Vencel: Az impériumváltás kora (1690–1716). In: Az erdélyi katholicizmus multja és jelene. Dicsőszentmárton 1925. 104. 18 Ezek közül a Státus szempontjából a legjelentősebb a római katolikus vallásalapot kezelő Katolikus Bizottság megszűnése volt. Ennek hatáskörét a Státus kívánta betölteni. Fogarasy Mihálynak sikerült is Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével ezt megoldani. Ezzel az erdélyi katolikus önkormányzat újjászületését tette lehetővé. Marton J.: Fogarasy Mihály i. m. 16. 19 Uo.
