Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
885 Tamási Zsolt AZ 1869ES ERDÉLYI RÓMAI KATOLIKUS PAPI GYŰLÉS Az 1869-es papi gyűlés1 áthidaló szerepet töltött be az erdélyi egyházmegye életében az 1822-ben, majd pedig az 1913-ban megtartott egyházmegyei zsinatok között. Az egyházjogi előírásoknak megfelelően rendszeresen kellett volna egyházmegyei zsinatokat tartani, a gyakorlatban azonban ezek elmaradtak. A 19. század során Erdélyben két egyházmegyei zsinatot is tartottak, mindkettőt egy-egy tervezett magyar nemzeti zsinat előkészítéseként. Az 1822-es egyházmegyei zsinatra a Rudnay Sándor hercegprímás által kezdeményezett pozsonyi nemzeti zsinat összehívása miatt került sor.2 1848-ban pedig a pozsonyi törvényhozás egyházat érintő pontjai és a forradalmi hangulat tették szükségessé a nemzeti zsinat tervét. Ennek megtartását azonban a forradalmi események mellett a magyar püspöki kar visszakozása is akadályozta, lépésüket az alsópapság körében mind erőteljesebben jelentkező radikális javaslatok váltották ki. 1849-ben a szabadságharc körülményei között Horváth Mihály kinevezett csanádi püspök, vallás- és közoktatásügyi miniszter szintén nemzeti zsinathoz hasonló közgyűlés3 előkészítéseként egyházmegyei zsinatok összehí vását tervezte.4 Mivel ez egy Rómától független nemzeti egyház létrehozásával szkiz matikus megoldást vetített elő, az amúgy is kétes egyházjogi megítélésű nemzeti zsinatok5 engedélyezésével többé már nem találkozunk, sőt az egyházmegyei zsinatok szervezését háttérbe szorította IX. Pius pápának 1849-es rendelete is. 6 1 A téma feldolgozását az MTA HTMT DSZ/49/2012 számú ösztöndíja támogatta. A kutatás része az OTKA NK 83799 projektnek. 2 Hermann Egyed: Az 1822-i erdélyi egyházmegyei zsinat. Különlenyomat a bécsi gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet ötödik Évkönyvéből. Bp. 1936. 5. 3 Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, Protocollum consistorialia 1847–1849., 1849. jún. 30. 4 Az augusztusra tervezett közgyűlés célja, a Közlönyben közzétett Vallás- és Közoktatási Minisztérium 161. szám alatti rendelete szerint a „magyar kath[olikus] egyháznak a szabadság alapján történendő újjászületésére, s mind az álladalom iránti viszonyainak, mind belkormány szabályozására módot és alkalmat nyújtani, s az egyháznak az álladalom irányában szabályozandó viszonyait törvény által is biztosítani kívánván, ezen ügyek elismerésére f[olyó] é[v] aug[usztus] 20. napján Pesten oly közgyűlés fog tartatni, melynek tagjai az összes magyar kath[olikus] egyházat képviseljék”. Közlöny, 1849. június 15. 5 Már az 1822-es pozsonyi nemzeti zsinatot is kezdetekben komoly fenntartásokkal kezelte a Szentszék. Még ha a legsúlyosabb római aggodalmakat el is oszlatták a nunciusi jelentések, a szentszéki álláspontban érzékelhető egyfajta kontinuitás, amely szerint az egyház aktuális gondjainak a megoldására nem a nemzeti zsinatot tekintették a legmegfelelőbb eszköznek. Lásd Fejérdy András : Az 1822. évi magyar nemzeti zsinat és az Apostoli Szentszék. In: Katolikus zsinatok és nagygyűlések Magyarországon a 16–20. században. Szerk. Balogh Margit – Varga Szabolcs – Vértesi Lázár. (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis 10.) Bp.–Pécs 2014. 219–235., itt: 234. 6 IX. Piusz elrendelte, hogy a megyei zsinatokat boldogabb időkre halasszák, mert „az ál-szabadságnak kárhozatos szelleme számtalanokat az egyháziak közül is elkábított, kik nem azon szabadságot, mely Krisztus Urunktól való keresik, hanem azt, mely hizlalván a testet, és a testi érzékeknek tömjénez, a lelket azonban megöli”. Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár, Protocollum 1849, 1277/1849.
