Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - G. Etényi Nóra: Metszetek és röplapok a visszafoglaló háborúról Eberhard Gockel ulmi orvos kéziratos krónikájában
METSZETEK ÉS RÖPLAPOK A VISSZAFOGLALÓ HÁBORÚRÓL 882 épületet is biztosítani tudott a kerületi rendek tanácskozásaihoz, a Duna partja pedig a segélyhadak gyülekezési helyszíneként szolgált. 67 Gockel érzékelte, hogy a sváb segélycsapatok felállítása a württembergi fejedelemségnek, Károly Gusztáv Baden-Durlach őrgrófjának és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek is lehetőséget adott a térségbeli politikai befolyása növelésére. Az evangélikus érdekeket a Német-római Birodalom határain túl is képviselő császárhű württembergi fejedelemség a sváb kerületben is fontos politikai tényezőnek számított. Az 1677 és 1693 között unokaöccse, Eberhard Lajos (1676–1733) nevében uralkodó Frigyes Károly (1652–1698) württembergi fejedelem 1691-től az evangélikus sváb egységeket irányította.68 Gockel a Habsburg dinasztikus érdekeket is tiszteletben tartotta. 1690 januárjában I. József augsburgi római királlyá koronázása adta az alkalmat, hogy Gockel két kvalitásos allegóriával I. Lipót császár szerepét a Német-római Birodalom védelmezésében megörökítse a kétfrontos háború szorításában. Bár csak röviden írt az augsburgi69 és az ulmi ünnepségekről, 70 de hangsúlyos helyre, a krónika elejére illesztet te be a két finoman kidolgozott, nagyobb méretű 1690-es allegóriát. Az egyiken páncélban, babérkoszorúval I. Lipót császár és harmadik felesége, Eleonore Magdalene von Pfalz-Neuburg látható baldachinos trónuson a béke olajágát nyújtó nőalakkal, míg a másikon az ifjú római királyt, I. Józsefet köszöntik a visszafoglalt területeket megjelenítő nőalakok: a térdeplő Hungaria, Szerbia, Bosznia, Dalmácia és Szlavónia, valamint egy Konstantinápoly feliratú turbános alak mellett könyörgő Walachia, Bulgaria és Transylvania. Az Erdély vazallitását hangsúlyozó ábrázolás azért is figyelemfelkeltő, mert a krónikában nem szerepelt az Erdélyi Fejedelemségre vonatkozó érdemi információ, még Várad 1692-es visszafoglalásakor sem. Miközben a visszafoglalt városok vedutáiból sokoldalú Magyarország-kép bontakozott ki, a krónika semmilyen utalást nem tett a belpolitikai viszonyokra, az 1687-es országgyűlésre, sem az aulikus, sem a Thököly Reichskreise. Hrsg. Wofgang Wüst. Stuttgart 2000.; Winfried Dotzauer: Die deutschen Reichskreise (1386–1806). Stuttgart 1998. 42., 73.; Philipp Robens: Entstehung der Reichskreise. Norderstedt 2008.; Peter Christoph Storm: Der Schwäbische Kreis als Feldherr. Untersuchungen zur Wehrverfassung des Schwäbischen Reichskreises in der Zeit von 1648 bis 1732. Berlin 1974. 67 Hans Eugen Specker: Die Reichsstadt Ulm als Tagungsort des Schwäbischen Reichskreises. In: Reichs kreis und Territorium. Die Herrschaft und der Herrschaft? Supraterritoriale Tendenzen in Politik, Kultur, Wirtschaft und Gesellschaft. Ein Vergleich süddeutschen Reichskreise. Hrsg. Wolfgang Wütz. Stuttgart 2000. 170–196. 68 Max Plassmann: Die Armeen des Fränkischen und des Schwäbischen Reichskreises. In: Zwischen Sonne und Halbmond. Der Türkenlouis als Barockfürst und Feldherr. Begleitband zur Sonderausstellung. Hrsg. Daniel Hohrath – Christoph Rehm. Rastatt 2005. 56–65. 69 Leonhard Lenk: Augsburger Bürgertum im Späthumanismus und Frühbarock 1680–1700. Augs burg 1968. 70 G 1 1703/1 f. 478. Anno 1690 Sonntags ad 26 Jan S. V. ist zu Ulm wegen dess Neugekrönte Römischen Königs Joseph I ein kommen und Danckfest gehalten worden.
