Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
TÓTH ÁGNES 861 azonnal a tatarozáshoz látnának. Senkin nem esne jogsérelem”47 – jellemezte a helyzetet Uj Lajos, Bakonyjákó tanácselnöke. Schweighofer Gyula, a Szövetség munkatársa 1957 tavaszán a pápai járásban szerzett tapasztalatait a következőképpen foglalta össze: „Földjük elvesztését kevésbé fájlalják. Akut fájdalmuk a házkérdés. Ennek megoldásától tesznek függővé mindent. ’Wenn wir nicht heim können, pfeift der Hund auf alles.’48 Sérelmeik a lakóház kérdésben ugyanazok, mint az ország egyéb vidékein. 1. Nem értik, hogy miért bűnhődnek még mindig német anyanyelvük miatt, amikor a rádió, sajtó már német nemzetiségű dolgozók teljesítményeivel kérkedik. 2. Nem értik, hogy miért maradhattak volt volksbundisták – akik valamiképpen bekerültek a pártba, majd disszidáltak – saját házukba, amikor sok anyanyelves még most is más családdal, vagy gazdálkodásra nem alkalmas házakban összezsúfolva kénytelen nézni, hogyan pusztul családi háza, az új gazdáktól teljesen kihasználatlanul és gondozatlanul. 3. Miért jutottak olyan környékbeli, nem felvidéki telepesek sváb házakhoz, akiknek otthon úgy is van. (Pl. Nagytevelen 7 család).” 49 Agostyánban – Hantos Ferenc iskolaigazgató tájékoztatása szerint – szintén sok telepes elhagyta a községet és a juttatott házat is. A megyei tanács annak ellenére nem adott engedélyt a németeknek a visszaköltözésre, hogy az ingatlant a telepesnek kifizették. Az elégedetlenkedőkkel szemben a karhatalmat is bevetették. Hantos szerint, aki meg akarja tudni, „hogyan nem szabad nemzetiségpolitikát csinálni, az jöjjön Agostyánba és mindjárt meglátja”. 50 A lakóházak ügyében sokan fordultak írásban is a Szövetséghez. A levelekből általában nemcsak egy-egy személy helyzete, de a helyi közösség problémáinak összetettsége is kirajzolódik. A két éve tartó eredménytelenséget a közösség tagjai részben a főtitkár nem elég határozott föllépésének tulajdonították, s kiki vérmérséklete szerint kérte vagy követelte határozottabb kiállását. Wild azzal 47 Wild Frigyes jelentése Veszprém és Vas megyei útjáról. Bp., 1957. ápr. 15. MNL OL XXVIII-I-1 10. d. A kiszálláson részt vett Bodrogi István, a Művelődési Minisztérium munkatársa is. Hasonló állapotok uralkodtak más községekben is. „A községben megnéztük a német lakóházakat, melyek enyhén szólva elég rozzant állapotban vannak. Van olyan lakóház, amelyből a telepesnek ki kellett költözni, mert bedőléssel fenyegetett, másikak alá vannak dúcolva, de általános az, hogy mind megvan rokkanva. A falak oldalt elválnak a másik faltól, tető megroggyanva, és ha ezen nem fognak változtatni, akkor kb. pár év múlva a lakóházak nagy része beomlik. Márpedig a telepesek nem javítanak semmit, sőt ha másik lakáshoz hozzájutnak, akkor eladják a nekik juttatott volt német lakóház anyagát. Óriási kár az országra nézve. A németek türelmesek, de nagyon bíznak abban, hogy felülvizsgálják és a lehetőséghez mérten orvosolják helyzetüket.” Endrődi Lajosné jelentése Somogyszilban és Somogydöröcskén tett látogatásáról. Bp., 1957. júl. 19. MNL OL XXVIII-I-1 24. d. 48 „Ha nem vagyunk otthon/nem tudunk otthon lenni, törődjön a kutya bármivel.” (T. Á.) 49 Schweighofer Gyula jelentése Veszprém megyei kiszállásáról. Bp., 1957. ápr. 21. MNL OL XXVIII-I-1 10. d. 50 Wild Frigyes jelentése Komárom megyei kiszállásáról. Bp., 1957. ápr. 20. MNL OL XXVIII-I-1 24. d.
