Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
KÖZÖSSÉGI IGÉNYEK ÉS POLITIKAI ELVÁRÁSOK KÖZÖTT 852 megyére koncentrálni egy-egy körút alkalmával a programot. A megfelelő színvonal biztosítása érdekében a kultúrkörúton résztvevő műkedvelő együttest legalább fél évvel hamarabb tájékoztatni kell feladatáról, hogy az együttes produkciója legalább átlagos színvonalon mozogjon. Ezeknek az együtteseknek a munkáját, a felkészülés időszakában a szövetség munkatársai közvetlenül patronálják. [...] Rendezni kell a kultúrcsoportok elszállásolása és ellátása körül – egyes községek lakossága körében visszatetsző – anomáliákat (az ellátás és elszállásolás sokszor erőszakos »társadalmi« megszervezése).”26 Továbbá azt javasolták, hogy a szövet ségek csak azokat a művészeti csoportokat támogassák, amelyek alkalmasak arra, hogy a Népművelési Minisztérium által évente négy alkalommal az egyes nemzetiségek számára szervezett, egyhetes kultúrkörúton részt vegyenek. Ekkor már a minisztérium biztosította az autóbuszt, szállást és ellátást is. Ebbe a folyamatba illeszkedett a Magyarországi Központi Nemzetiségi Táncegyüttes 1959-ben történt létrehozása is, amelynek működését a Népművelési Minisztérium finanszírozta. Bár azt a szövetségek vezetői is elismerték, hogy egy professzionális együttes működtetésére nem alkalmasak, a Táncegyüttes létrehozását a megvalósult formájában nem támogatták. Egyrészt a politikai hatalomnak a nemzetiségi közösségeket a többségi társadalomtól, illetve az egyes nemzetiségeket egymástól is megkülönböztető kulturális sajátosságainak eltüntetésére irányuló törekvését látták benne. Ezt a Táncegyüttes neve is kifejezte, hiszen nem nevesítette az egyes nemzetiségeket, illetve egyes számban használta a fogalmat, azt sugallva, hogy egyetlen kisebbség táncegyütteséről van szó. A Nemzetiségi Táncegyüttes szakmai munkájára a szövetségeknek nem volt ráhatása. Az Együttes társadalmi vezetőségébe azonban a szövetségek is delegálhattak egy-egy személyt. A számukra évente egy-két alkalommal tartott megbeszéléseken a kisebbségek képviselői rendre kevesellték a repertoáron szereplő nemzetiségi táncok arányát, s azt, hogy a Táncegyüttes a szövetségek által szervezett eseményeken nem, vagy alig lép föl. A Táncegyüttes és a szövetségek vezetői közötti ellentétek az 1970-es évek elejéig fennmaradtak. 27 26 MNL OL XIX-I-4-g 2. t. és Pártállam és nemzetiségek (1950–1973). Összeáll., jegyz., bev. Tóth Ágnes. Kecskemét 2003. 349. Az általános tendenciát csak árnyalják azok az 1960-as években (újjá) alakult és sikeressé váló együttesek, mint például a Hartán alakított csoport példája. Erre vonatkozóan lásd Eiler Ferenc: Németek, helyi társadalom és hatalom. Harta 1920–1989. Bp. 2011. 168. 27 Jegyzőkönyv a Társadalmi Vezetőség üléséről. Bp., 1967. dec. 1. MNL OL XXVIII-I-1 10. d. A probléma a nemzetiségi szövetségek főtitkáraival 1969. szept. 10-én tartott rendes havi megbeszélésen is téma volt. Kricskovics Antal, az együttes vezetőjének beszámolóját követően a következőképpen fogalmaztak: „Az együttes nemzetiségi jellegét a jövőben erőteljesebben ki kell domborítani. Alapvető feladat: a hazai nemzetiségi kultúra, folklór ápolása, gyűjtése. A megbeszélés alapján a teendőkről részletes tervezetet készíteni”. Emlékeztető a nemzetiségi szövetségek főtitkáraival tartott megbeszélésről. Bp., 1969. szept. 10. MNL OL XXVIII-I-1 10. d.
