Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
TÓTH ÁGNES 847 újak szervezését szorgalmazták. Wild Frigyes ezért 1957 februárjában arra kérte a 11 németek által legnagyobb arányban lakott megye tanácsának vezetőjét, hogy mérjék föl a működő kulturális csoportokat. A leveléhez csatolt kérdőíven a csoport nevét, működésének helyét, tagjainak számát, a csoport tevékenységének körét (énekkar, tánckar, színjátszókör vagy zenekar), vezetőjének személyét, valamint a próbák időpontját kellett rögzíteni. Fölmérték azt is, hogy az adott kultúrcsoport 1956-ban hány alkalommal tartott műsoros estet, mit terveznek 1957-ben, s mit várnak a Szövetségtől. A Szövetséghez beérkező kérdőívek szerint 54 német művészeti csoport, többségében tánc-, zene- vagy énekkar működött az országban. Néhány helyen olvasókört is alakítottak. A csoportok vezetői többnyire helyi pedagógusok voltak, akiknek a munkáját alkalomszerűen professzionális instruktorok segítették. A működés anyagi és technikai feltételei meglehetősen rosszak voltak, sok helyen a megfelelő próbahelyiség, beépített színpad, szakmai csoportvezető hiányzott, míg másutt hangszer, kotta, a tánccsoportnak föllépő ruha, előadásra alkalmas darab hiánya nehezítette a munkát. A csoportok túlnyomó többsége már a forradalom előtt is működött, ami azt is jelzi, hogy Wildék intenzív országjárása ellenére az új német művészeti csoportok alakítása csak lassan haladt. A helyi vezetők – még azokon a településeken is, ahol ab ovo nem utasították el ezeknek a csoportoknak a megalakítását – különböző indokokkal elhárították a kérés teljesítését, illetve húzták az időt. „A faluban lehetne egy zenekart összehozni, azonban nincsen megfelelő vezető. Hangszer lenne elég. [...] Ősztől lehetne előadást tartani a betelepülésről és lehetne majd kultúrcsoportot is küldeni szereplésre. Most még mindentől félnek.” 15 Garán pedig „igen alkalmas lenne egy-egy vegyes, magyar–német műsor nyújtása. Ígéretet tett (a kultúrház vezetője), hogy jövőre ezt meg is valósítják, azonban kérnek támogatást, küldjünk nekik jeleneteket, rövid színdarabokat”.16 Általános gyakorlat volt az is, hogy a helyi vezetők a vegyes lakosságú községekben csak egy közös (magyar–német–délszláv) csoport megalakításához járultak hozzá. Magyari Béla, a gyönki művelődési ház igazgatója a bonyhádi sváb bált használta ki arra, hogy Wild Frigyessel a település nemzetiségi kulturális lehetőségeit megvitassa. „Nagyon értékes segítségnek tartanám, ha a megalakítandó fúvószenekar patronálását, szervezését, a hangszerekhez megfelelő egyének összeválogatását Ernőházi Vilmos, budapesti zenetanár végezné. Gyönkre való kiszállását bármely időpontban alkalmasnak találjuk [...]. Hőgyész községben lakik egy fúvószenekar vezető, név szerint: Martin Ferenc, akit ugyancsak be tudnánk 15 Wild följegyzése Komárom-Esztergom megyei útjáról. Bp., 1957. máj. 20. MNL OL XXVIII-I-1 24. d. 16 Wild följegyzése Bács-Kiskun megyei látogatásáról. Bp., 1957. júl. MNL OL XXVIII-I-1 24. d.
