Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
FEJÉRDY ANDRÁS 839 Az európai diplomácia szabályaihoz szokott veszprémi püspök jóhiszeműen megbízott a kommunista vezetők ígéreteiben, és nem vette észre, hogy legjobb szándéka ellenére is éppen az általa védeni gondolt ügy ellen használják fel. Nem mérte fel, hogy a hatalom a saját logikája szerint az egyház tárgyalókészségét is csupán elterelő hadműveletnek tekintette, következésképpen a megbeszélések folytatását az állami erőfölény bizonyítására, és még nagyobb engedmények elérésére kívánta használni.101 Bánáss még a szentszéki vizitátor beengedésének elszabotálása után sem értette meg, hogy az egyházat teljesen függő helyzetbe hozni szándékozó kommunisták ígéreteire nem volt semmi garancia, és így – miközben komolyan vette az elvek védelmét – a végsőkig a párbeszéd fenntartásán dolgozott. Hiába hátrált meg a túlzott követelésektől, és hiába nem tudták őt Rákosiék terveik szerint teljesen a maguk oldalára állítani – ezáltal szakadást előidézve a püspöki karban –, a kormányzat félrevezető taktikája mégis meggyengítette a püspöki kar egységét és az egyház pozícióit. A Bánáss által képviselt, tárgyalásra kész politika ugyanis az erővel fellépő kommunista törekvésekkel szemben egyetlen komoly kérdésben sem tudott érdemleges eredményt elérni, ellenben a kormányzat számára kedvező nyilatkozatok még zavart is keltettek a hívők körében. Az 1949 áprilisában elhunyt püspöknek mindenesetre már nem kellett megérnie, miként fordult teljesen visszájára az általa is oly kívánatosnak nevezett megegyezés, amely végül hosszas huzavona, zsarolások és fenyegetések után egy az egyházat függő helyzetbe hozó megállapodás aláírását jelentette 1950-ben. LÁSZLÓ BÁNÁSS, BISHOP OF VESZPRÉM FOR A COMPROMISE BETWEEN CHURCH AND STATE (1944–1949) by András Fejérdy SUMMARY One of the aims of the communist regime that was gradually established after 1945 in Hungary was to create a Catholic leadership that would be willing to collaborate with the new political authorities. A central role in the completion of this plan was assigned to László Bánáss. Exploring the last phase of his life between 1944 and 1949, the paper examines the ways in which the government tried to use those prelates who supported a modus vivendi with the communist regime to advance its own aims, and the extent to which the communist efforts to break the unity of the Catholic prelacy proved successful. 101 Vö. A Nagybudapesti Pártbizottság terve a klerikális reakció elleni harcról. Bp., 1948. nov.. MNL OL M-KS 276. f. 65/359. ő. e. 7–8.
