Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
FEJÉRDY ANDRÁS 837 Bánásst még halálos ágyán is az állammal való jó viszony kérdése foglalkoztatta, utolsó körlevelében is az egyház és állam megegyezésének és együttműködésének útját egyengette. A dokumentumban tudniillik az egyház tanításának a kormányzat számára leginkább elfogadható, a marxista ideológiához legközelebb álló gondolatait fejtegette, amikor a munkás Krisztusról, a munka becsületéről, a dolgozó emberről szólt, felszólítva híveit: „Dolgozzunk tudva azt, hogy a munka nemesít és alkalmassá teszi a lélek számára a testet. Dolgozzunk, hisz a munka az élet, a természet általános törvénye. Dolgozzunk, ki ésszel, ki kézzel, tehetség, képesség és munkakör szerint. Dolgozzunk, de dolgaink között első helyre tegyük Isten dicsőségét, országának ügyét, a lélek üdvösségét.”97 Jóllehet ebben a körle vélben is kizárólag az egyház álláspontját képviselte és a lelkipásztori szándék dominált, mindazonáltal időzítése, a magyarországi helyzet és néha szóhasználata is – „[az Egyház] a dolgozó nép érdekeit képviselte” 98 – más megvilágításba helyezte szavait, és mögöttes értelmet is adott nekik. Annak ellenére, hogy alapos orvosi ellátásban részesült és a kormányzat jóvoltából valamennyi szükséges gyógyszerhez hozzájuthatott, időszakos javulásoktól eltekintve állapota folyamatosan romlott: a rákot megállítani már nem lehetett. Hosszú, hősiesen viselt szenvedés után 1949. április 19-én halt meg az Irgalmasok budapesti kórházában. Az ünnepélyes gyászmisét az Egyetemitemplomban Czapik Gyula celebrálta április 22-én. Az elhunyt püspök temetését ugyancsak az egri érsek végezte másnap a veszprémi székesegyházban. A szertartáson a püspöki karból Shvoy Lajos székesfehérvári, Pétery József váci, Papp Kálmán győri püspökök, Kriston Endre egri és Kovács Vince váci segédpüspökök vettek részt, a kormányzat részéről pedig Ortutay kultuszminiszter volt jelen. Saját állítása szerint maga Rákosi is el szándékozott menni a temetésre, de egyéb elfoglaltsága miatt végül nem tudott jelen lenni. 99 tudunk, hogy a Mindszenty-per visszhangjáról készített jelentés szerint a kórházban fekvő Bánáss nagy figyelmet szentelt a prímás tárgyalásának és annak a véleményének adott hangot, hogy ha Mindszenty nem lett volna olyan merev és hallgatott volna rá, nem következett volna be a letartóztatása. Jelentés a Mindszenty-per visszhangjáról a főpapság körében. Bp., 1949. febr. 7. MNL OL M–KS 276. f. 67/215. ő. e. 125. 97 Litterae circulares ad venerabilem clerum dioecesis Wespremiensis anno 1949/VIII. 29–30. VÉL I. 01. 02. Körlevél XXV. 1946–1950. 98 Uo. 29. (Kiemelés tőlem – F. A.) 99 Bánáss halálával, temetésével kapcsolatos iratok, részvéttáviratok, levelek valamint a püspök néhány személyi irata megtalálhatók VÉL I.1.44.a. 4200–7/1949.; A requiemről és a temetésről beszámolt a Magyar Kurír, 1947. április 21. 1–3.; 1947. április 22. 1–3.; 1947. április 23. 1–2. Rákosi részvételi szándékáról lásd Rákosi M.: Visszaemlékezések i. m. 516.
