Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
BÁNÁSS LÁSZLÓ VESZPRÉMI PÜSPÖK AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KÖZÖTTI MEGEGYEZÉSÉRT 814 egyház közti tárgyalások idején a kártérítés kérdését zsarolásra használhassák fel az anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozott egyházzal szemben. Bánáss László 1946-os karácsonyi szociális körlevelében foglalkozott a földreform kérdésével. A püspöki kar álláspontjával egyezően kifejtette, hogy az egyház már régen szükségesnek tartotta a földreformot. Példaként a nagyváradi székeskáptalan 1940-es és 1942-es parcellázási terveire, valamint Mindszentynek még veszprémi püspökként tett – de az akkori kormányzat által elutasított – javaslatára utalt. Nem hallgatta el azt sem, hogy a földreform „méretei sokaknál létbizonytalanságot okoztak, végrehajtási módja pedig sok helyen igazságtalanságot hozott magával. Sok helyütt a törvény biztosította jogokat is félreállították”.13 Rámutatva, hogy az új birtokmegosztás legnagyobb károsultja az Egyház, reményét fejezte ki, „hogy a magántulajdon elvét valló magyar demokrácia, illetve annak felelős vezetői arányosan kártalanítják, és így megfelelő életlehetőséghez segítik azokat, akiknek a létalapját a földreform megdöntötte. [...] Bízom a magyar demokráciában és hiszem, hogy nem sokkal a békekötés után a parasztság jogos érdekeinek sérelme nélkül megtalálja a módját, hogy az Egyház – szabadságára kedvező és teljes méltányossággal igényelt feltételekkel – fenntarthassa templomait, iskoláit, szociális intézményeit stb.”14 Ugyanakkor az egyházat ért vádakkal szemben ő is rámutatott, hogy a püspöki kar a súlyos sérelmek ellenére áldását adta az egyházi birtokokra telepített új gazdákra. Az általa kormányzott egyházmegyét ért igazságtalanságokkal szemben Bánáss László több alkalommal felemelte szavát. 1946 márciusában az Igazságügyi Miniszterhez írt beadványában a volt birtokok alkalmazottainak a püspökség elleni perei kapcsán kifejtette, hogy azok illetményei és járandóságai az egész birtokot terhelték, ezért elfogadhatatlan az a jogi helyzet, „hogy a visszamaradt 100 hold föld értékét meghaladó követelések behajtása során a meghagyott ingatlant is elveszítsék a volt földbirtokosok. Merem hinni és remélni, hogy nem ez volt a 600/1945. M. E. sz. 13 Litterae circulares ad venerabilem clerum dioecesis Wespremiensis anno 1946/X. 50. VÉL Litterae Circulares (a továbbiakban: I. 01. 02.) Körlevél XXV. 1946–1950. 14 Uo. Sikertelen volt hát Rákosi azon igyekezete, hogy az akkor még apostoli kormányzó Bánásst meggyőzze, hogy jobban járnak a kártérítéstől függetlenül, időről időre kiutalt államsegéllyel. Ugyanezt támasztja később alá: Az MKP és a katolikus egyház képviselőinek 1948. febr. 7-i tárgyalásáról készült hangfelvétel gépelt másolata. PSzL I. 274. f. 7/261. ő. e. 33. „Szóval nem beszélek arról, hogy az összeg, amit egyébként egyházi célokra adunk, ha megnézzük – mert arra is rákerül a sor, ugye kártalanítás valamilyen formában – ki fog derülni, hogy több az, mint amit kártalanításra kapnának. Én a problémát annakidején Bánáss, aki akkor még nem volt püspök, – nem jut eszembe, mi volt a rangja, – (Cz[apik]. közbeszól: „apostoli kormányzó volt”) – szóval Bánással megbeszéltem és a kálvinista püspökkel, Révésszel is kitárgyaltam, mert náluk is megvolt ugyanaz a probléma – mondjuk a debreceni kollegium földjét elvették a parasztok – és én akkor kimutattam nekik, hogyha nem vették volna el a parasztok, akkor sem lett volna nekik esztendőkig abból sok, mert az összes állatokat elhajtották, a gépeket tönkretették, egy csomó fontos épület leégett, szóval, ha meghagytuk volna, akkor sem lett volna semmi nekik belőle.”
