Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
ÁLLAM ÉS VÁROSOK – A SZAKSZERŰSÖDÉS FELÉ VEZETŐ ELSŐ LÉPÉSEK 804 vezettesse be a polgármester tisztét, aki a szószóló helyett a gazdasági ügyeket intézné. Hatáskörét a többi városban ismert módon határozta meg, vagyis minden gazdálkodással, a város birtokaival, a fizetésekkel, sőt a hadiadó beszedésével kapcsolatban is ő lett volna jogosult intézkedni, olyannyira, hogy a hadiadó-pénztár kasszáját a polgármester házában őrizték. Ezen kívül a város adósságainak kifizetésében és minden építkezési ügyben dönthetett volna. A bártfai polgármester ellenőrzése is a többi városhoz hasonló alapelveken nyugodott: döntést csak a tanáccsal egyetértésben hozhatott, és a legtöbb esetben nem csupán a belső tanács, hanem a választott község közös ülésén kellett ezeket a döntéseket jóváhagyni. Éppen emiatt a kisebb ügyekben a szószólóval, mint a választott község fejével kellett egyeztetnie. A polgármestert közvetlenül a szószóló vagy egy ellenőr ellenőrizte. A kamara nem bízta azonban teljes mértékben a polgármesterre a pénzügyeket, hanem a bírón és a szószólón kívül több szintű ellenőrzést vezettek be. A polgármesternek és a szószólónak havonta kellett kimutatásokat készíteni, hogy a tanács mindenről értesüljön. Ezen felül pedig a pénzügyek ellenőrzését a két tanácsból delegált egy-egy személy alkotta bizottságra bízták. 144 Amint az a bártfai példából is látszik, ekkor már nem teljesen bíztak meg abban a királyi biztosok sem, hogy a polgármester egy személyben feltétlen megbízható megoldást nyújt minden gazdasági problémára. A kamara azonban egyértelműen arra tette a voksát, hogy a városi gazdálkodás ügyvitelszerű, gazdasági értelemben véve is professzionális működtetéséhez elengedhetetlen, hogy a polgármesteri tisztet minden városban bevezessék. A felső-magyarországi városokban, ahol eddig a szószólókra hárultak ezek a feladatok, ők ezt követően sem szabadultak meg teljes egészében a gazdasági kérdésektől. Erre mutat a fenti példa, miszerint a létrehozandó polgármesteri tiszt mellett a szószólónak jelentős szerepe maradt. Nem utolsósorban azért, hogy a királyi biztosok és az államigazgatás a választott községre vagy külső tanácsra jelentősebb ellenőrzési jogokat bízzon. 145 Véleményünk szerint ez nem feltétlenül azért történt, hogy a városi ügyekbe bevont testület demokratizálja a város politikáját. Az államigazgatás (ahogy azt fentebb láthattuk) arra is törekedett, hogy közvetlenebb információkat szerezzen a városok belügyeiről, amit egy felbíztatott külső tanácsban vagy választott községben helyet foglaló, a város legbelső hatalmi elitjébe nem tartozó kézművesmestertől így könnyebben megkaphatott. A 17. század végétől a Magyar Királyság 144 MNL OL E 23 1721. dec. 3., 10. 145 MNL OL E 23 1723. okt. 5. Tirnitz J.: Sopron i. m. Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg a német területeken is. Lásd Lothar Sigloch: Der Gemeindehaushalt der württembergischen Landstadt i. m. 118–126., 118–119.
