Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
H. NÉMETH ISTVÁN 797 gondot az jelentette, ha botrányos körülmények között, mintegy lázadásként a kamarás megtagadta a kötetek és számlák átadását. 1695-ben Kőszegen erre sor került, mivel az evangélikusok igen erősek voltak, és a katolikus tanácsosok pipogyasága miatt képtelenek voltak bármit is tenni ez ellen.112 A szintén erős evangélikus többséggel rendelkező Szentgyörgy városában a kamarás szintén megtagadta a számadások átadását, de azt végül az alkamarás révén Franz ab Eiselspergh kamarai tanácsosnak sikerült megszereznie. 113 A kisebb gazdasági ügyekkel foglalkozó tisztségek esetében hasonló tendenciákat figyelhetünk meg. Az árvagondnokok, egyházgondnokok, sörfőzők és más jövedelmek ellenőrei, a vásárbírák, stb. kiválasztásánál a katolikus felekezethez tartozás éppen olyan fontos volt, mint a hozzáértés és tisztesség. A kamarásoknál megfigyelt paritásra törekvés itt is megfogható, mivel szemmel láthatóan egyenlő arányban szerepelnek katolikusok és evangélikusok a tisztújítások eredményeinél.114 Ezeknél a posztoknál a biztosok helyzete még nehezebb volt, mivel ezeket a tisztségeket a tanács döntése alapján szokták kijelölni, és sokszor a tanács tagjai is osztoztak az egyes falvak feletti tisztekben.115 Ezen a téren a biztosok főként az általuk kiadott statútumok által befolyásolhatták még erőteljesebben a város jövedelmeinek alsóbb szintű gazdálkodását, de e tisztviselők kvalitásait és képzettségét a biztosok több alkalommal is megfogalmazták rendeleteikben. Nagyszombat 1709. évi tisztújítását követően került sor az első ismert nagyszabású ellenőrzésre és ezzel összefüggésben a városi tanács leváltására. Mednyánszky Pál a Magyar Kamara tanácsosa ekkor kiadott rendelkezésében így fogalmazott: „Az alsóbb tisztségek jó választása a város javát növeli. Újabban e tisztségek választásakor is a körültekintő és kvalitásos embereket részesítették előnyben. A városi birtokok, a jövedelmek vagy adók kezelői olyanok közül kerüljenek ki, akik ismerik az ügyeket, alkalmasak és jómódúak, akik ezekből a jövedelmekből nem maguknak kedveznek, és a város gazdálkodásában nagy károkat okoznak, hanem e nehéz időkben városuk javára tesznek. Többen vannak olyanok, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek, és azok mellett, akik már több éve ilyen tiszteket látnak el, őket kell választani.”116 Mednyánszky sorai jól tükrözik az állam elvárásait a 112 MNL OL E 34 pag. 117–125. 113 MNL OL E 34 pag. 42–54. 114 MNL OL E 34 pag. 82–89., 138–145. (Breznóbánya) és pag. 177–183. (Ruszt) 115 MNL OL E 34 pag. 1–19., 26–41. Lásd erre még Tirnitz József: Sopron szabad királyi város külső tanácsa 1526–1711. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerk. Bónis György – Degré Alajos. Bp. 1971. 53–79., 65.; Kerekes György: Kassa város gazdálkodási viszonyai a XVII. században. Bp. 1912.; Ondrej R. Halaga: Domínium mesta Košíc a jeho agrikultúra. Agrikultúra 22. (1989) 13–39. 116 MMTr Statúty mesta a úpravy královskych komisárov (Statuta commissarialia) (a továbbiakban: Statuta comm.) fol. 16-29. 1709. máj. 21.
