Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
H. NÉMETH ISTVÁN 781 az ország egészét képviselő „jogi személy” eszméjére alapozták. Beadványaikban és az országgyűléseken hozott törvénytervezeteikben rendre a Szent Korona tagjaiként, avagy a Korona (és nem az uralkodó) javaiként említik önmagukat. 1608 augusztusában a felső-magyarországi városszövetség gyűlésén a lőcsei követek fejtették ki véleményüket, miszerint „egyedül a király adóztathatja meg a városokat, amelyek a korona , és nem az országlakosok, avagy a királyi biztosok javai”.37 A városok érvelése egyöntetűen megmaradt a korszak végéig. A városok beadványaikban és felterjesztéseikben ragaszkodtak ahhoz, hogy ők a Szent Korona és a királyság javai („peculium sacrae coronae et regni”), akik csak ez által tartoznak az uralkodó alá.38 Az országgyűlési előterjesztésekben is a rendek ragaszkodtak ahhoz, hogy a városok az ország tagjai.39 A rendi küzdelmek közepette negyedszázaddal később a kamara is elismerte, hogy „a szabad királyi városok a Magyar Királyság Szent Koronájának javai és az ország [rendi értelemben vett] tagjai”. A következő pontban azonban a városok privilégiumainak oly értelmet ad, hogy miután a városokat az uralkodók ékesítették fel különféle szabadságokkal és privilégiumokkal, ezért azokat akármikor vissza is lehet vonni. A városok a rendek közül az utolsók, „és a Szent Korona javai közé tartozik, ám [a városok] közvetlenül őfelsége joghatóságához tartoznak, épp úgy mint föléjük rendelt földesuruknak”. 40 A központi hivatalok álláspontja e tekintetben nem volt egyértelmű, mivel elismerték azt, hogy a városok a Szent Koronához tartoznak, de a korona és az uralkodó személye érvelésükben sokkal jobban összekapcsolódott, mint a városok érvelésében. A Magyar Kamara 1630-ban például azonosnak vélte a korona és az uralkodó javait („peculium coronae et regis sunt”) amikor az ellen érvelt, hogy Esterházy Miklós nádor saját hatáskörben kísérelte meg beszedni a városoktól a hadiadót.41 A szabad királyi városok és az uralkodó közvetlenebb kapcsolatát jelzi a Magyar Kamara érvelése is. Miután Sopron szabad királyi városként „sacrae regni coronae peculium”, ezért a kamara megparancsolta a városnak, hogy a kamara pénzhiánya miatt azonnal fizessen be bizonyos összegeket, illetve szállítson bort a királyi udvar szükségleteire. 42 I. Lipót 1657-ben még a városok által használt érvre hivatkozott, amikor letetette velük a hűségesküt az általa kiküldött királyi biztosok kezébe.43 Az érvrendszer 37 AMK H I. 5263/30. Lőcse, 1608. aug. 6. 38 MNL OL Kincstári levéltárak, Szepesi Kamara levéltára, E 249 Benigna mandata (a továbbiakban: E 249) 1600. Nr. 79. Bécs, 1600. jún. 1.; E 210 Civitatensia 15. t. 1. sz. Bécs, 1613. máj. 26., AML XIII/102/34. Eperjes, 1648. VI. 11., AMK H III/2. pur. 20. fol. 26–27. 1649. jún. 28. 39 ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ungarische Akten (a továbbiakban: HHStA UA) Comitialia Fasz. 400. fol. 209–210. 1625. okt. 14. 40 ÖStA FHKA AH HFU r. N. 154. 1636. okt. fol. 146–148. 41 ÖStA FHKA AH HFU r. N. 142. 1630. okt. fol. 150. Pozsony, 1630. szept. 24. 42 MNL Győr-Moson-Sopron-Megyei Levéltár Soproni Levéltára (a továbbiakban: GySMMLSL), Sopron város levéltára, Lad. XI. et L Fasc. 2. Nr. 66. Pozsony, 1628. jún. 3. 43 Štátny archív v Trnave (a továbbiakban: ŠtATr), Magistrat mesta Trnava (a továbbiakban: MMTr), Královské dekréty (decreta regia), 1657. máj. 31.
