Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
ÁLLAM ÉS VÁROSOK – A SZAKSZERŰSÖDÉS FELÉ VEZETŐ ELSŐ LÉPÉSEK 780 ezt az értelmet akarták kiterjeszteni.31 A városok feletti fennhatóság pillanatnyi megerősödésének lehetünk akkor tanúi, amikor 1590-ben a már akkor elfeledett kamarahaszna adó ismételt bevezetését javasolta a kamara. Ekkor azzal érveltek, hogy „a városok őfelsége tulajdonai lennének (die Stett weren Eur Majestät Aigenthumb)”. 32 E politikának a folytatásaként értékelhetjük az 1604. évi országgyűlésen elhangzott érvet, miszerint a kassai templom elfoglalását az indokolja, hogy a szabad királyi városok a király magántulajdonai. A kijelentés azt eredményezte, hogy a városi rend – az országgyűléseken szinte példátlan módon – a nemesi rendek hathatós támogatásával tudta ezt az érvet visszautasítani, de ezek az érvek a következő időszakban sem tűntek el.33 A városok területén szerzett kamarai ingatlanok kapcsán hasonló érveléssel találkozunk, bár ekkor maga a kamarai jogügyigazgató is elismerte, hogy „a szabad királyi városok szabadsága és szokásjoga szerint, az élő utód nélkül elhaltak hagyatékai nem a kincstár, hanem a városok részére szállnak vissza.”34 A központi hivatalok szándékát az 1613-ban elrendelt vizsgálat szövege tükrözi vissza, mivel a vizsgálatot „őfelsége kamarabirtokainak” felügyeleteként rendelték el. 35 Lackner esetében nem csodálkozhatunk azon, hogy a Szent Koronára hivatkozik, amit (akit) a szabad királyi városok birtokosaként jelenített meg beszédében. A tudós soproni polgármester erősen érdeklődött a jelképek, és főként a korona iránt, amit – mint láthattuk – beépített a Soproni Tudós Társaság előtti beszédébe.36 A szabad királyi városok az uralkodó és a kamarák törekvései ellen ugyanis igyekeztek a jogi formulák útján védekezni, és saját szabadságuk védelmét elsősorban a Szent Korona, mint 31 Brunner, O.: Städtische Selbstregierung i. m. 226–227.; Gutkas, K.: Das Städtewesen i. m. 229-250.; Herbert Knittler: Die Städtepolitik Ferdinands I. Aspekte eines Widerspruchs? In: Kaiser Ferdinand I. Aspekte eines Herrscherlebens. Hrsg. Martina Fuchs. Münster 2003. 71–86., 79–80.; Alois Kernbauer: Die Einbindung der Städte in den frühabsolutistischen Habsburgerstaat. Zur staatsrechtstheoretischen Grundlegung eines fürstlichen Handlungsmusters. Archiv für Kulturgeschichte 87. (2005) 351–371.; Scheutz, M.: Kammergut i. m. 32 ÖStA FHKA AH HFU r. N. 57. 1590. jún. fol. 1016., 1032. Bécs, 1590. júl. 4. 33 Magyar országgyűlési emlékek. Monumenta comitialia regni Hungariae I–VIII. Szerk. Fraknói Vilmos., IX–XII. Szerk. Fraknói Vilmos – Károlyi Árpád. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek 3. osztály. Monumenta comitialia. Országgyűlési emlékek, a továbbiakban: MOE) Bp. 1874–1917. X. 511., 521. (Pozsony), illetve 597. (Korpona) XI. 304., 489. (1605. Korpona), illetve Archív Mesta Košice (a továbbiakban: AMK) Listy a Listiny (a továbbiakban: H I., II.) 5263/18. Pozsony, 1608. nov. 7., Soporni Miklós kassai országgyűlési követ jelentései. Uo. 7321/39. Nagyszombat, 1645. jan. 24., 7321/38. 1645. jan. 2., 7321/37. 1645. jan. 23. 34 ÖStA FHKA AH HFU r. N. 72. 1602. ápr. fol. 10–46., r. N. 80. 1603. okt. fol. 346–355. 35 ÖStA FHKA AH HFU r. N. 86. 1604. szept. fol. 386. 1614. szept. 24. 36 Coronae Hungariae emblematica descriptio című műve, a királytükör műfaját használja emblematikus formában, a magyar rendek által óhajtott ideális uralkodói magatartást mutatja be. Christophorus Lackner: Coronae Hungariae emblematica descriptio. Bécs 1613. A kötetről és Lackner koronához fűződő kapcsolatáról lásd Kovács József László: Lackner Kristóf és kora (1571–1631). Sopron 2004. 101–107.; Kees Teszelszky: Az ismeretlen korona: jelentések, szimbólumok és nemzeti identitás. Pannonhalma 2009. 287. Lackner szerepéről az 1618. évi koronázáskor lásd Lackner Kristóf: Lackner Kris tófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza. Szerk. Tóth Gergely. Sopron 2008. 134–136.
