Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 719 Még ha beavatkozásra nem is volt kész, a svéd király mindenesetre már az 1620-as évek első felében is nagy érdeklődéssel követte a Német-római Birodalom területén kialakult válság fejleményeit, és ennek megfelelően természetesen Bethlen Gábor neve sem volt ismeretlen számára. Az első olyan – a király nevében íródott – dokumentumok, amelyek hivatkoznak az erdélyi fejedelemre, 1623-ból származnak: ezekben II. Gusztáv Adolf arra utal, hogy Bethlent minden kétséget kizáróan könnyen újra tárgyalásra lehetne bírni, mármint korábbi szövetségese, a cseh királyi trónt és pfalzi választófejedelmi rangját is elveszítő Frigyes palotagróf megsegítése végett.7 Reményei alighanem azokon a híreken alapultak, amelye ket a megelőző években hágai követétől kapott, hiszen Jan Rutgers leveleiben az erdélyi fejedelemmel kapcsolatban számos bizakodó megjegyzés szerepelt. 8 II. Gusztáv Adolf maga is egyre nagyobb súlyt fektetett a hágai száműzetésben élő választófejedelem támogatására: kapcsolatuk szorosabbra fűződését jelzi, hogy Rutgers – nyilván a pfalzi diplomácia tájékoztatása alapján – 1624 tavaszán már részletes beszámolót küldhetett arról, mit ajánlott Frigyesnek Bethlen Gábor követe.9 Nagyjából ezzel egy időben azonban a svéd politikai döntéshozók levelezésében egy másik szólam is megjelent. Axel Oxenstierna kancellár a pfalzi választófejedelemség támogatására alakuló összefogással kapcsolatos eszmefuttatásai között ejtette el a megjegyzést, amely szerint noha Bethlen Gábor készül valamire, félő, hogy ha felismeri, hogy a német területeken a császár ellen senki sem lép fel, maga is inkább a megbékélést választja.10 A következő éveket ugyanennek a két szólamnak – az erdélyi fejedelmekkel szemben táplált reménynek, illetve az irántuk érzett bizalmatlanságnak – a váltakozása jellemzi majd. 1624-ben ezen kívül két másik fontos fejlemény is bekövetkezett, amelyek hosszabb ideig alapvető jelentőségűek maradtak a svéd–erdélyi viszony alakulása szempontjából. Az egyik az eddig is meghatározó, a pfalzi emigrációhoz kapcsolódó keretekből adódott: ebben az évben tűnt fel Ludwig Camerarius a svéd 7 II. Gusztáv Adolf instrukciói Jan Rutgersnek (Gripsholm, 1623. szept. 7[/17].), illetve Gustav Hornnak (Gripsholm, 1623. szept. 30.[/okt. 10.]). Sveriges och Hollands diplomatiska förbindelser 1621–1630 . Utg. Magnus Gottfrid Schybergson. Helsingfors 1881. 45. Mindkét instrukció a holland rendekkel való tárgyalások során előadandókat határozta meg. 8 Jan Rutgers levelei Axel Oxenstiernának (Hága, 1621. nov. 17., illetve 1622. máj. 3.). Rikskansleren Axel Oxenstiernas skrifter och brefvexling. Senare afdelningen, XIII. bandet. Brev från Jacob Spens och Jan Rutgers. Red. Arne Jönsson. Stockholm 2007. (a továbbiakban: AOB II/13.) 392., 439. 9 Jan Rutgers levele Axel Oxenstiernának (Hága, 1624. márc. 6.). AOB II/13. 469. A követ Jan Adam Čejkovský z Víckova volt, lásd Kármán Gábor: Külföldi diplomaták Bethlen Gábor szolgálatában. In: Bethlen Gábor és Európa. Szerk. Kármán Gábor – Kees Teszelszky. Bp. 2013. 154. Bethlen Gábor és a pfalzi emigráció diplomáciai kapcsolatainak részletes elemzését a közeljövőben tervezem. 10 Axel Oxenstierna levele János Kázmér pfalz-zweibrückeni grófnak (Stockholm, 1624. ápr. 16[/26].). Rikskansleren Axel Oxenstiernas skrifter och brefvexling. Förra afdelningen, II. bandet. Bref 1606– 1624. Red. Carl Gustaf Styffe. Stockholm 1896. 609–610.
