Századok – 2018
2018 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18–20. században (Horváth Gergely Krisztián)
703 TÖRTÉNETI IRODALOM sűrűsége, kiterjedtsége alkalmassá és egyben szükségszerűvé tette a dunántúli régió egyházszervezetének átalakítását. Ez vezetett 1777-ben a székesfehérvári és szombathelyi püspökségek megalapításához. Ez természetesen új feladatok elé állította a veszprémi püspököket is, azonban ez már a köteten túlmutató, a 19. századba átnyúló folyamatokat jelent. A plébániahálózat, az egyházigazgatás megszervezése azonban csak szerkezetét adta a katolikus egyháznak. Eköré a szakrális tájat a liturgikus események, papság és hívek interakciója, búcsúk, zarándoklatok, körmenetek alakították ki, és töltötték meg az egyházat élettel. Ezek kutatása teszi majd teljessé azt az egyházi történeti földrajzi képet, amelynek feltárásához Hermann István alapos és kiváló kötete gazdagon hozzájárult. A veszprémi egyházmegye 18. századi vizsgálata ugyanakkor előrevetíti már egy dunántúli regionális, összehasonlító egyháztörténeti munka lehetőségét is a pécsi és győri egyházmegyékkel egybevetve. Mihalik Béla Vilmos Koncz Pál PAPÍRMÍVESSÉG ÉS KÖNYVMŰVÉSZET VESZPRÉM MEGYÉBEN A 18–20. SZÁZADBAN S. a. r. és szerk. Jakab Réka Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém 2017. 384 oldal. Koncz Pál 1972-től 2012-ig dolgozott a veszprémi Bakonyi Múzeum – a mai Laczkó Dezső Múzeum – restaurátoraként, és munkája mellett széles körű kutatói tevékenységet is végzett. Szakterülete a könyvtörténet volt, ezen belül is a Veszprém megyei vonatkozású régi könyvekkel kapcsolatos – a restaurátori feladatokon messze túlmutató – források feltárása, amit a lehető legtágabb értelemben kell vennünk, mert Koncz Pált szenvedélyesen foglalkoztatta minden ide vágó részlet, a papírt előállító malmok bérlőinek történetétől a könyvkötők működésén át, a könyvek piacáig. 2015-ben bekövetkezett halála sajnos megakadályozta, hogy az életművét őrző tanulmányokat önálló kötetben is megjelentethesse. Életében megjelent és néhány kéziratban maradt írását most Jakab Réka rendezte sajtó alá. A szerkesztői előszót Koncz Pál életrajza követi, majd a régi barát és kolléga, Hudi József írása következik Koncz Pál pályájáról, elhelyezve őt a könyvtörténeti kutatások szakmai közegében. A kötet ezt követően négy részre, továbbá egy lezáró epilógusra, illetve a bibliográfiára tagolódik. Az első rész címe Papírmalmok és papírtörténet, amelyben hat, 1986 és 2002 között keletkezett tanulmányt olvashatunk. A második részben, amely a Könyvkötők és könyvkötéstörténet címet kapta, tizennégy 1988 és 2008 között íródott tanulmány és kisebb közlemény szerepel. Ezt követi a Művelődéstörténet című blokkban három írása, amelyek 1987 és 2008 között jelentek meg először. Végül a Restaurálás és műtárgyvédelem problematikáját járja körül tíz tanulmány az 1975 és 2001 közötti évekből. Epilógusként a Sírkövek a felsőörsi református temetőből című írás zárja a kötetet. A könyv jól szerkesztett, egyértelműen kitűnik az a szándék, amely a makrokeretektől a részletek felé haladva vezeti be az olvasót a Veszprém megyei könyvtörténet részleteibe. Koncz történészi eljárásában jól kamatoztatja azt a restaurátori felismerést, hogy egy tárgy mindig történeti rétegek hordozója. Munkamódszere ennek következtében hasonlatos a régészéhez: a tárgyból következtet egy azt előállító kultúrára, a technikai megoldások fejlődésére, illetve egy társadalom viszonyrendszerének működésére. Kétségkívül, itt
