Századok – 2018
2018 / 3. szám - KRÓNIKA - Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok
TÖRTÉNELEM EGY KATTINTÁSRA? 692 egy forrás digitálisan hozzáférhetővé tétele, egy repertórium, egy idegen nyelvű forrás magyar fordítása? Több példát sorolt arra, hogy a szövegromlott forráskiadások hogyan burjánzanak és rögzülnek rosszul, időnként téves fordításoknak is alapul szolgálva. Éppen ezért fontos, hogy a rossz forrásszövegeket ne tegyük közzé, a szövegeket gondozzuk és még a jónak gondolt forrásokat is nagyobb időközönként – pár évtizedenként – vegyük elő és a tudomány eredményeit beépítve aktualizáljuk. E célra a digitalizáció technikai lehetőségei kiváló eszközt biztosítanak. Kritikai kiadásra akkor van szükség és lehetőség, ha nem egy kézirat modern tipográfiával közlése a cél, hanem nagyon sok szöveg összevetésével hoznak létre egy konstituált szöveget. A forráskiadás funkciója az információmentés, hogy minél több formában megőrizzék a szövegeket, és megbízható forrásszöveget nyújtsanak a történeti következtetéshez. A forráskiadásnak van tudománymetriai funkciója, valamint a történeti identitásképzésben, a politikai önigazolásban is nagy szerepe van. Utóbbiban szomszédaink lehagytak bennünket, az Urkundenbuch des Burgenlandes vagy a Codex Diplomaticus Slovaciae / Monumenta Vaticana Slovaciae a tudomány eszközeivel ad támasztékot az államalakulat putatív létének. Voltak persze hasonló magyar kezdeményezések (Diplomata Hungariae Antiquissima ), de sajnos ennek megvalósulásához mindig hiányoztak a kedvező és stabil feltételek. Itt is megemlítendő az a szoftver, amelyet az Eötvös Collegiumban alkalmaztak szövegkiadásra (Hipereidész, amit majd Borzsák-ra neveztek át), ez szöveget és képet együtt kezelő program volt. Ugyancsak említésre méltó a Latex-rendszer. Tóth Gergely (MTA TTI) saját forráskiadási tapasztalatain alapuló előadásában A kora újkori elbeszélő források kiadásának helyzete Magyarországon. Hiányosságok, feladatok és lehetséges módszerek kérdéseit tekintette át. A 19. század nagy sorozata, a Monumenta Hungariae Historica ugyan a né met Monumentát kívánta követni, de a szövegkiadás megvalósításában távol állt a példaképtől. A Scriptores kötetei 1857-től jelentek meg, a 16–18. század fájó hiányait pótolták, és ma már ezek mind elérhetők az Arcanum Digitális Tudománytárban (www.adtplus.arcanum.hu). A kötetek azonban nélkülözik a tudományos igényű forráskiadás kellékeit (alapos bevezető, szövegkritikai jegyzetek, kritikai tagolás, mutatók). Az egész sorozat revíziót és újrakiadást igényelne. Igen jó forráskiadási sorozat volt a Bibliotheca scriptorum medii recen tisque aevorum, amely 1931-ben indult, elsősorban humanista, 15–16. századi művek jelentek meg benne, és az 1976-ben indult új sorozatához kiváló módszertani ajánlás született a szöveggondozáshoz. A nagy kézirati hagyománnyal rendelkező művek esetében van értelme kritikai kiadást készíteni, az előadó egy ilyen sorozat ideáját vázolta fel. A sorozat címe Scriptores rerum Hungaricarum
