Századok – 2018
2018 / 3. szám - KRÓNIKA - Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok
693 REISZ T. CSABA Latine et Hungarice editi lenne, bilingvis formában, a szakma és a közönség igényeit is kiszolgálná. Az eredeti szöveg kritikailag gondozott és kiadott lenne, a fordítás pedig a szélesebb olvasóközönségnek is szólna. Tóth ilyen formában készítette el Johannes Bocatius művét. Az ilyen forrásoknál is hasznos lehetne a digitális szövegkiadás, de a papíralapú változatnak is van létjogosultsága, ám igen hamar fel kell kerülnie a világhálóra. Rácz György (MNL OL) csaknem egy évtizedes koncepcióját, a Középkori oklevélpublikációk és az adatbázisok összekapcsolását ismertette. Ezt először 2006-ban fogalmazta meg, akkor az érintett szakemberek nem tartották kivitelezhetőnek. Előadásában áttekintette az oklevélpublikációk levéltárban elfoglalt helyét. A levéltár a professzionális és magánérdekű kutatók számára is mindig a legjobb színvonalú technikai eszközökkel igyekezett szolgáltatni, és különösen igaz ez a középkorkutatásra. Ugyanakkor elismeri, hogy a papíralapú kiadásra erős szakmai igény van, és egy forráskiadási központosítás súlyos és jogos érdekeket sértene (Zsigmond-kori, Anjou-kori okmánytárak). Az is fontos szempont, hogy az adatbázis-építés forráskiadásként elszámolása kevésbé lehetséges, és ez az ilyen jellegű vállalkozásokban való részvételtől eltántorítja a tudományos karriert építőket. Koncepciójának lényege, hogy a középkori oklevelek adatbázisát felhasználva a tevékenységek integrált gyűjtőfelületét teremtsék meg. A publikációs felületet ezért nyilvántartó rendszerré alakították át, az oklevél adataihoz és képéhez (rekordjához) további információként bekötik a forráspublikációkat, azokat is, amelyek más felületen (például Hungaricana) érhetők el. Az adatbázis fejlesztéséhez nincsenek meg a személyi feltételek, ezért azt úgy lehet bővíteni, ha a más projektekben, forráskiadási műhelyekben közreműködők maguk kapnak jogosultságot az új adatbázis adatainak feltöltésére. Így olyan szakmai összefogás jöhet létre, amely mindig a legjobb szakértőket vonja be a munkába. Előadása végén ehhez kérte a szakma támogatását. Apor Péter (MTA TTI) azt vizsgálta, hogy az 1945 utáni források és digitalizá ció a kutató szemszögéből hogyan fejlődött. A 20. századi, vagyis a jelenkor-törté neti kutatás kulcsproblémája, hogy túl sok forrás van túl sok őrzőhelyen. Nehéz meghatározni, hol zárjanak le egy kutatást, ugyanakkor fennáll az elaprózódás veszélye, részterületek részeinek szaktudósává válik a történész, és elveszik a globális tájékozottság és átlátóképesség. Az olyan forráskiadás segíti a történészt, amely a részterületeket összekapcsolja – erre volt jó példa a szocializmus ellenzéki kultúráját feltáró kutatás. Az elszigetelten, magukban vizsgált csoportok gyűjteményeit egymás mellé téve jól látszik, hogy valójában kapcsolat volt ezek között a csoportok között. Lehetővé vált a hálózatelemzés, a nemzetközi összehasonlítás. A digitalizálás nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást jelent a modern kori történettudományi tevékenység számára.
