Századok – 2018

2018 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén

KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ

630

egyesülhetnek, és akik ezt megteszik, ugyanolyan kiváltságokban részesülnek, mint a bevett egyházak más tagjai.25

Ez kétségkívül nagy lehetőség lett volna az erdélyi protestantizmus számára, de mint később látni fogjuk, a lutheránusokkal és az unitáriusokkal egyetlen román sem egyesült, a kálvinistákkal pedig csak kevesen. Maga Athanasius (aki, mint fentebb már említettem, kálvinista iskolába járt és a kálvinista rendek jelölték a püspökségre) sem élt ezzel az eséllyel. Havasalföldről való hazatérte után ugyanis nem a kálvinista gubernátorhoz ment, hogy aláírja a hagyományos kondíciókat, hanem a jezsuita Baranyi rábeszélésére 1698. október elejére zsinatot hívott össze Gyulafehérvárra, mely újból kimondta az egyesülést Rómával.

26 Igaz, ehhez az is kellett, hogy Baranyi Bécsből Lipót resolutiója (1698. április 14.) mellett Kollonichnak a román papsághoz (ad clerum valachicum

) intézett felhívásá

val (1698. június 2.) térjen vissza Gyulafehérvárra 1698 júliusában. Kollonich okmánya azért bír különleges fontossággal, mert abban az érsek csak a római katolikusokkal egyesülő román klérusnak tett ígéretet arra, hogy „kedvezésünket és mindenre kiterjedő különleges oltalmazásunkat felajánljuk és tanusítsuk”, valamint, hogy „mind személyetekben, mind egyházaitokban, s minden egyébben, ami ezekkel kapcsolatos, ugyanolyan kiváltságokkal és a közterhektől és közszolgálatoktól való mentességgel lesztek felruházva, mint amelyeket a latin rítusú egyházi személyek és egyházi vagyonok a Szent Kánonok előírása alapján a gyakorlatban élveznek”.

27 Mindezek után a császár 1699. február 28-án kiállította az uniót elfogadó és megerősítő diplomáját, melyet 1699. szeptember 8-án az erdélyi országgyűlés ki is hirdetett, így az törvényerőre emelkedett.28

Az egyesülési szándék megerősíté

se végett 1700. szeptember 4-én generális zsinatot hívott össze Gyulafehérvárra Athanasius, amelyen immár 54 esperes és 1563 pap nyilatkozott az unió elfogadása mellett. Ezzel a nyilatkozattal utazott fel 1701 februárjában Athanasius Bécsbe vikáriusa Melentie, Rácz István,29

valamint Karl Neurauter jezsuita kí

séretében. 1701. március 25-én a bécsi Szent Anna kápolnában Kollonich újból püspökké szentelte Athanasiust. Hazatérte után 1701. június 25-én Athanasiust Apor István saját hintóján ünnepélyes körmenetben vitte a gyulafehérvári román 25 Nilles, N.: Symbolae i.

m. 194–195.; I. Tóth Zoltán: Az erdélyi román nacionalizmus első százada 1697–1792. Máriabesenyő–Gödöllő 2005. 24–25.

26 Nilles, N.: Symbolae i.

m. 203–205. 27 Kollonich diplomáját többször kiadták, én Bod Péter alapján idézem. Lásd Bod Péter:

Az

Erdélyben lakó románok rövid története (1764). Ford. Imregh Mónika. In: Az erdélyi románok egyháztörténetének két könyve (1745, 1764). Szerk. Gudor Botond. Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda 2012. 160., 161.

28 A diplomát lásd Nilles, N.: Symbolae i.

m. 224–227.

29 Rácz István román unitus nemes, gyulafehérvári udvarbíró, Apor István pártfogoltja volt. Életéről lásd Avram Andea:

Între știință de carte și cursus honorum: Ștefan Raț (circa 1660–1720). Anuarul Institutului de Istorie „George Barițiu” din Cluj-Napoca 54. (2015) 51–67.