Századok – 2018

2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében

B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM

523

fős elit páncélos zsoldos lovassága176

minőségi fölénye dacára is) a kazár uralko

dó képes lett volna egyedül a Kaganátus feltételezett teljes befolyási övezetében mindenütt – a Dnyepertől nyugatra és a Volgától keletre, Volgai Bolgáriától a Kaukázusig – hatékonyan érvényesíteni saját hatalmát és érdekeit. Ehhez időről időre nekik is szükségük lehetett külső klienseik fegyveres segítségére.

177

Politikai házasságok

A klienskapcsolatok megerősítésének egyik alapvető módja házassági kapcsolatok létesítése volt, amelyre számos példát ismerünk a térségből. Nem csak a középkori magyar vagy a grúz királyság történetének szerves részét képezték a házassági kapcsolatokkal is megpecsételt katonai szövetségek a pogány kunokkal, hasonló példákat találunk erre ugyanebben a korszakban mind a muszlim Hvárezm, mind a Kijevi Rusz urainak politikáját vizsgálva is. Így a hvárezmi uralkodó, Aláaddín Tekes sah (ur. 1172–1200) nemcsak legyőzte a kipcsakokat 1195-ben, de be is nősült az egyik tekintélyes kipcsak káni famíliába, ami a későbbiekben lehetővé tette, hogy beavatkozzék a Dest-i Kipcsak (török Dašt-i Qipčaq

) belvi

szályaiba.178

Hasonlóképpen, a 12–13. században a Kijevi Rusz egyes keleti és északi részfejedelemségei szintén igen gyakran használtak fel szövetségesként kun csapatokat a kijevi nagyfejedelmek elleni harcaikban, s a kun és orosz előkelők gyakran házassági kötelékkel is megerősítették ezeket a politikai szövetségeket.

179 Az oroszok kereszténységével együtt járó kötelező egynejűség ugyanakkor a musz lim hatalmakkal ellentétben jelentősen korlátozta a „házassági diplomácia” mozgásterét – így sem a Rusz fejedelmei, sem a moszkvai cárok nem alakíthattak ki olyasféle háremeket, mint ahová például a nyugati türk és a kazár kagánok az alávetett népek és dinasztiák hercegnőit gyűjtötték össze.

180 176 Vö. a Ludwig, D.:

Struktur und Gesellschaft i.

m. 289–292. és Zimonyi I.: Muszlim források i.

m. 82–85. által összeállított adatsorral.

177 Zimonyi I.: Muszlim források i.

m. 85. elképzelhetőnek látta a 40 000 fő körüli így mozgósítható potenciált.

178 Jürgen Paul: Who Makes Use of Whom? Some Remarks on the Nomad Policy of the Khwārazmshāhs, 1150–1200. Nomad Military Power in Iran and Adjacent Areas in the Islamic Period. Eds. Kurt Franz – Wolfgang Holzwarth. Wiesbaden 2015. 137–153.

179 Kovács Szilvia: A

kunok házassági kapcsolatai a szomszédos uralkodóházakkal. Acta Universitatis Szegediensis – Acta Historica 128. (2011) 84–100.

180 A kazárokra lásd Ibn Fadlán: Beszámoló i.

m. 82–83. A türkökre lásd Jonathan Karam Skaff: Western Turk Rule of Turkestan’s Oases in the Sixth through Eighth Centuries. In: The Turks i. m. 367. Hasonló példát láthatunk a térségben később a legfőbb vazallusaik leányaival házasodó kara-kitaj uralkodók esetében. Lásd Michael Biran:

Between China und Islam: Administration

of the Qara Khitai Empire.

In: Imperial Statecrafts i.

m. 72.