Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 522 a birodalom méretei és a potenciális célpontok távolsága, valamint a speciális természeti viszonyok összességében nehezen megoldható logisztikai problémákat jelentettek az oroszok számára. 170 Bár a tűzfegyverek jelentőségét nem szabad lebecsülni, messze nem feltétlenül ez volt az egyetlen döntő tényező a kora újkori hódító hatalmak sikereiben. Az oroszok valójában haditechnikai fölényük dacára is171 rá voltak szorulva a steppén a szövetségeseik jelentős létszámú segédcsapataira. 1569-ben a nogájok segítségével tartották távol Asztrahántól a város elfoglalására felvonuló oszmán és krími tatár sereget, a 17–18. században pedig a kalmükök révén tudták nyomás alatt tartani keletről a krími–nogáj szövetséget. Szükség esetén pedig szintén az ő aktív közreműködésükkel biztosították hatalmukat az Orosz Birodalom gyakorta forrongó déli és keleti régióiban is.172 Ezekben az esetekben jelentős fegyveres erőről volt szól: az 1661-es orosz–kalmük szerződés szerint az akkori főtajdzsi, Dajcsin 4000, három másik jelentősebb tajdzsi 1000–1000, négy kisebb tajdzsi pedig 500–500 lovast, azaz összességében 9000 harcost bocsátott az orosz cár rendelkezésére a krími kán elleni hadjáratra. 173 Az ilyesféle külső erőbevonás korántsem csupán egy kora újkori európai birodalom sajátossága volt. Évszázadokkal korábban a Kazár Kaganátus kortársa, a kínai T’ang-dinasztia (618–907), amely a késő középkori Moszkvai Nagyfejedelemséghez hasonlóan tökéletesen meghonosította steppei szomszédjai katonai örökségét, a Közép-Ázsiáig nyúló hódításai során szintén messzemenően kiaknázta a behódolt türkök, ujgurok és karlukok katonai potenciálját is. 174 Bármilyen hatalmas haderőt tartott ugyanis fegyverben ekkor Kína, külső kliensei aktív segítsége nélkül nem uralhatta volna egy évszázadon át a Mandzsúriától Szamarkandig nyúló óriási steppei térséget – alkalmazva az ősi kínai politikai bölcsességet: „a barbárok ellenőrzésére barbárokat kell felhasználni”. 175 Mindezt látva a kazárok esetében sem tűnik túl valószínűnek, hogy pusztán a saját fegyveres erejük révén (a kagánnak a forrásokban említett 10 000–12 000 170 Szibéria viszonylatában lásd Perdue, P. C.: China Marches West i. m. 86–93. 171 Perdue, P. C.: China Marches West i. m. 127–129. 172 Lajos Tardy – István Vásáry: Andrzej Taranowski’s Bericht über seine Gesandschaftreise in der Tatarei (1569). Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 28. (1974) 213–252.; Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 100–120., 140–150. 173 Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 95–96. 174 David A. Graff: Strategy and Contingency in the Tang Defeat of the Eastern Turks, 629–630. In: Warfare in inner Asian history: 500–1800. Ed. Nicola di Cosmo. Leiden–Boston 2002. 33–72.; Jonathan Karam Skaff: Tang Military Culture and Its Inner Asian Influences. In: Military Culture in Imperial China. Ed. Nicola di Cosmo. Cambridge (USA) 2009. 165–191.; Uő: Sui-Tang China i. m. 121., 185., 189–190. 175 Mihael R. Drompp: Chinese , Qaghans ’ Appointed by the Türks . T’ang Studies 25. (2007) 183.
