Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 52 néppárti Alkotmány arról értesítette olvasóit, hogy „a galíciaiak bevándorlása még egyre növekszik”.71 1899. február 26-án a Bánffy-kormány átadta helyét Széll Kálmán szintén szabadelvű párti kormányának, így a belügyminisztérium 1898. évi működéséről szóló jelentést már a belügyminiszteri posztot is betöltő Széll Kálmán írta alá. „A gácsországi zsidóknak az ország felső részeibe való folytonos bevándorlása és letelepedése folytán”, olvasható a jelentésben, „az ottani ruthén lakosság sanyarú helyzetbe jutván, helyzetének javítására irányuló országos mozgalom indult meg, mely többek között ezen bevándorlás korlátozását is czélozza. Ennek folytán a bevándorlás és az idegenek ellenőrzésének módja bővebb tanulmány tárgyává tétetett s ezen ügynek törvényhozás útján való szabályozása határoztatott el.”72 A galíci ai zsidók bevándorlását korlátozni hivatott törvényjavaslat első hivatalos és nyilvános említése nem csupán azért fontos, mert a miniszterelnök-belügyminiszter a ruszinok nyomorúságáért egyértelműen a „gácsországi” zsidókat tette felelőssé, hanem azért is, mert ez az első és utolsó alkalom, amikor e javaslat kapcsán a kormányzat explicite zsidókról beszélt – a későbbiekben csak „elemekről”, illetve „egyénekről”. A kormány a nagy nyilvánosság előtt 1900 februárjában, a rutén akció helyi vezetésével kormánybiztosi minőségben megbízott Egan Ede hírhedt jelentése által kiváltott botrányt követően jelentette be szándékát, hogy törvényt hoz a zsidó bevándorlásról. A munkácsi Csillag Szálló nagytermében 1900. február 12-én a kormánybiztos mintegy 300 fős közönség előtt ismertette a rutén akció eredményeit. Jelentésének második, magánvéleményét kifejtő részét a zsidóknak szentelte. Kitért a hegyvidék „erőszakos, fortélyos, sem törvényt, sem rendet nem ismerő” zsidóságának az akció ellen folytatott küzdelmére, majd a magyar zsidókról általánosságban kijelentette: „Én féltem az ország nemzeti jellegét és féltem exisztencziáját, ha a zsidók befolyása tovább is ily mértékben terjed”. Egan elismerte, hogy a magyar gazdaság sokat köszönhet a zsidóknak, de a jövőre nézve nem volt számára kétség: „Bennünket tönkre fognak tenni”. Ami konkrétan az északkeleti megyéket ellepő bevándorolt zsidókat illeti, Egan razziákat javasolt és a tisztességes keresetmódot bizonyítani képtelenek kitoloncolását, a további bevándorlás akadályozása érdekében pedig „rendkívüli államrendőri intézkedések” bevetését. A galíciai zsidók kapcsán megjegyezte: „Ezek nem zsidók abban az értelemben, a mit mi ezek alatt értünk”. Fejtegetése szerint e bevándorlók a hajdan Kaszpi-tenger és Fekete-tenger partjain élő kazárok leszármazottjai voltak, akiktől megörökölték „őseredeti vadságukat”, mielőtt elvegyültek a zsidók között.73 A kifejezés az érvelés nyilvánvaló abszurditása 71 Kutyát kell nevelni. Alkotmány, 1898. december 6. 8. 72 Széll Kálmán: M. kir. belügyi ministerium. In: A m. kir. kormány 1898. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bp. 1899. 18. 73 Egan Ede: A hegyvidéki földmívelő nép közgazdasági helyzetének javítását czélzó állami akció ügyében Munkácson, 1900. febr. 12-én tartott értekezletről szóló jelentés. Bp. 1900. 140–141., 145., 150–151., 156–157.
