Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 512 Hó Örlök és fiai 1639-re már teljesen birtokba vették a Kaspi-tengertől északra fekvő steppéket, szinte kisöpörve onnan a térség régi urait, a kazahokat, behódoltatva a Kaspi-tenger és az Aral-tó közötti steppei népességet is. 1643 őszén azután a kalmükökhöz csatlakozott Asztrahán-környéki jediszán tatárok kalauzolásával Hó Örlök több mint húszezer lovassal óriási offenzívát indított a Volgán túlra menekült „alattvalói”, a behódolás után elszökő nogájok ellen. A kabard hegyek között azonban a kalmük sereg csapdába esett; a kabardok pedig a hozzájuk menekült nogájok és a krími kán által küldött, tűzfegyverekkel is felszerelt erősítés segítségével megsemmisítő csapást mértek a támadó kalmükökre. Maga az idős vezér is elesett. 131 Hó Örlök utóda, Dajcsin (mongol Dayičing ) tajdzsi azonban végül folytatta apja nyugati irányultságú politikáját, s a szabad doni kozákokkal szövetségben felújította a Volgán túlra vezetett hadjáratokat a nogájok ellen. 1648 februárjában ismét tízezer kalmük lovas kelt át a Volgán, majd a Donon, a nogájok pedig pánikszerűen menekültek előlük tovább nyugatra, immár a Dnyeperen túlra.132 A katonai sikereken túl azonban a kalmüköknek ki kellett törni abból a külpolitikai elszigeteltségből is, amelybe „honfoglalásuk” juttatta őket. A beköltözésük és katonai akcióik által okozott károk, valamint a nyugat-ázsiai karavánkereskedelem szétzilálása ugyanis ellenük fordította az ebben a kereskedelemben érdekelt összes felet. Az 1630-as években már a közép-ázsiai hivai kán és a buharai emír is az oroszokkal akart szövetkezni ellenük. 133 Emellett persze a kalmüköknek égető szükségük lett volna piacokra is, ahol túl tudtak adni állatfeleslegükön, s így maguk is be tudtak kapcsolódni a kereskedelembe. 134 A kitörési pontot a térség legerősebb hatalma, az Orosz Birodalom jelentette, amelynek egyrészt elemi érdeke fűződött a Volga-vidéki állapotok és a keleti kereskedelem normalizálódásához, másrészt a Nagy Nogáj Horda összeomlása és a nogájok elvándorlása, illetve krími fennhatóság alá kerülése után szüksége volt egy új steppei szövetségesre – az immár közös ellenség, az orosz kontroll alól kikerült – a krími kánokhoz pártolt nogájok ellenében. A megoldást mindkét fél számára egy orosz–kalmük megegyezés jelenthette. Ez a felismerés 1655-re – azaz kevesebb mint egy évtizeden belül – elvezetett a két hatalom viszonyát szabályozó első megállapodáshoz. Az első megegyezést azután számos újabb szerződés követte, s az orosz– kalmük együttműködés – minden nehézség, sőt, időnkénti nyílt ellenségeskedés dacára – ettől az időtől kezdve több mint száz évig töretlenül fennállt. 135 131 Uo. 86–88.; Khodarkovsky, M.: Steppe’s Frontier i. m. 134. 132 Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 88. 133 Uo. 83–84. 134 Az ojrátok legfőbb kereskedelmi partnere az Orosz Birodalom volt Szibériában. Lásd Peter C. Perdue: China Marches West. The Qing Conquest of Central Eurasia. Cambridge (USA)–London 2005. 106–107. 135 Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. A kalmükök zöme végül 1771-ben a mandzsu Csin-dinasztia hívására visszavándorolt ősei földjére, Dzsungáriába. Lásd Birtalan Á. – Rákos A.: Kal mükök i. m. 14–16.
