Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 500 még a legtágabban értelmezett Atelkuzu keleti határaival sem. Hasonló földrajzi megfontolásokból vethetjük el Leved(ia) már-már szélsőségesen nyugati irányú lokalizációs kísérleteit is,81 ugyanis a Dnyeper vidékéről már aligha tudott volna bármilyen népesség a támadó besenyőkkel szemben „Perzsia” bármely határvidékének közelébe települni. Az időben későbbi szálláshelytől, Atelkuzutől keletre fekvő Leved(iá)nak tehát 1.) lehetőséget kellett nyújtania a szavartok egy részének a „Perzsia” egyik vidéke felé történő vándorlásra; 2.) ugyanakkor elég közel kellett lennie Kazáriához, a) hogy onnan érzékelhető legyen a szavartok feltűnése a térségben, b) másrészt annak a lehetőségét is biztosítania kellett, hogy a szavartok egy adott időpillanatban rövid ideig együtt élhessenek a Volga nyugati partján élő kazárokkal; 82 3.) ugyanakkor a szavartok mozgásai során egyszer se kerüljenek szembe az éppen őket minden bizonnyal keletről támadó besenyőkkel. Ezeknek a peremfeltételeknek elsősorban két térség felelhet meg: Kazária északnyugati, illetve északkeleti határvidéke. Az azonban sajnos ma már nem dönthető el, hogy a konkrét esetben a 38. fejezet általunk feltételezett, kazár származású adatközlője csak a maguk a kazárok által lakott területre utalva beszélt-e Kazária „közelségéről”, vagy értelmezése magában foglalta – és ha igen, milyen mértékben – a valamilyen formában közvetetten vagy közvetlenül kazár befolyás alatt álló peremterületeket is. A kazárok keleti-északkeleti határvidékének a megközelítő meghatározásához itt egyrészt a legújabb kazár történeti-földrajzi munka elképzelésére utalhatunk, amely szerint a Volga elég világosan kijelölte a kazárok keleti határát – ettől keletre főként csak a Kaspi-tenger partvidéke mentén feltételezhető valamiféle kazár befolyás. 83 Az, hogy a Kazária határai mentén e széles karéjban elhelyezkedő térségek közül inkább északnyugati vagy északkeleti irányban feküdhetett a szavartok DAI ban említett „Levediája”, nem kis mértékben azon múlik, hogy a besenyők Volga és Jaik/Urál közötti szállásait említő 37 2–14. fejezetben a besenyők úzoktól és kazároktól elszenvedett veresége, és azoknak a szavartok földjére történő letelepedése kapcsán olvasható szerkesztői megjegyzések, amelyek ezen eseményeket 55, 81 Benkő L.: A magyarság i. m. 419.; Kristó Gyula: Levédia és Etelköz. Magyar Nyelv 94. (1998) 151– 157. 82 A 10. századi viszonyokat tükröző írott források ezen a vidéken tudnak a kazárokról (vö. Zimonyi I.: Muszlim források i. m. 144–145.). Emellett az orosz–ukrán régészeti kutatás az Alsó-Don mellett is számol kazárokkal a késői 7. és a korai 9. század között, a későbbi adatok alapján pedig feltehető, hogy pl. a 11. században valóban másutt is éltek kazárok. 83 Sergej A. Romašov: Istoričeskaâ geografiâ Hazarskogo Kaganata (V–XIII vv.), Časty 3. Archivum Eurasiae Medii Aevi 12. (2002–2003) 204–205., 210–213.
