Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 496 Atelkuzuvel ellentében Leved(ia) lokalizációját már korántsem egyszerűsíti le ilyen módon a Khidmas ként ( Χιδμάς ), illetve a Khingilous ként ( Χιγγιλούς ) is ismert folyó neveinek ismerete (DAI 38 8. ). Benkő Loránd elemzése szerint az utóbbi név esetében nyelvi háttérként „a végződés eredete szempontjából elsősorban a török jöhet számításba; 1. tör. kol ~ kul , folyó ága’”. 63 Ugyanakkor e folyónevek Harmatta János által javasolt (egy északnyugat-kaukázusi és az alán nyelvből származó) etimológiái, illetve mindkettő gyakori folyónévként való feltűnése – valószínűleg összefüggésben az eredeti ’folyó, folyóvíz’ jelentéssel – kellő óvatosságra intenek a pontosabb megfeleltetéseknél, tekintve, hogy e nevek különféle származékait és változatait számos folyóra alkalmazhatták egykor.64 Ezért sem meglepő, hogy hasonló nevű kisebb folyók nem egy helyen tűnnek fel a kelet-európai steppevidéken.65 A nyelvészeti megközelítésű vizsgálatok eredményeit látva így ma is nehéz másként vélekedni, mint ahogyan Ligeti már 1985-ben is fogalmazott: „a Fekete-tengertől északra a Volgától a Kárpátokig nyúló terület toponymiájának a vizsgálata rendkívüli nehézségekben ütközik. E terület etnikai és nyelvi arculata gyökeresen megváltozott a magyarok távozása után. [...] Az esetek többségében a kontinuitást lényeges hiányzó láncszemek teszik bizonytalanná, melyeket csak igazolhatatlan hipotézisekkel pótolhatunk.” 66 Az is nehezíti a modern szakemberek feladatát, hogy az újabb magyar történeti és nyelvészeti vizsgálatok egybehangzó eredményei szerint a Leved(i) nevéből képzett területnév – a későbbi magyarországi helynévanyag tipológiai elemzésének ismeretében – legfeljebb egy fontos szavart főember szállásának a megnevezése lehetett. Ám egy nagyobb, így nemzetségi, törzsi, netán törzsszövetségi szállásterület megjelöléseként a görögös képzésű Levediát szinte egyöntetűen külső megnevezésnek,67 vagy a bizánci szerkesztő „kiterjesztő” értelmezésének véli a kutatás.68 Tegyük mindjárt hozzá: minden valószínűség szerint nem alaptala nul. Az ugyanis egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Bizáncban is élő ókori geográfiai és etnográfiai szemlélet szerint Leved(i) népének Atelkuzu előtt is „szüksége” volt egy „országra”, amely nevét az egyetlen ismert területmegnevezés általánosító kiterjesztésével adták meg, a Leved(i) alakhoz a görög országnévképzőt 63 Benkő L.: A magyarság i. m. 398. 64 Harmatta J.: Lebédia i. m. 420–424. 65 Amint Benkő (A magyarság i. m. 398) maga is hangsúlyozta: „Itt viszont a »bőség zavara« teszi nehézzé legalábbis a pontos azonosítást.” Vö. még Harmatta J.: Lebédia i. m. 421–423.; Vékony Gábor: Levedia meg Atel és Kuzu. Magyar Nyelv 82. (1986) 42–43. 66 Ligeti L.: Levédi i. m. 8. 67 Vö. Györffy György: Levedia és Etelköz kérdéséhez. Magyar Nyelv 80. (1984) 386. 68 Czeglédy Károly: Árpád és Kurszán (az Árpád-ház megalapításához). In: Pais Dezső tudományos emlékülés Zalaegerszegen. Szerk. Szathmári István – Ördög Ferenc. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 140.) Bp. 1975. 53.; Györffy Gy.: Levedia i. m. 386–387.; Benkő L.: A magyarság i. m. 393–394.; Harmatta J.: Lebédia i. m. 420.
