Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 484 vonatkozó beszámoló ugyanis minden részletében a kazárokhoz kötődő viszonyítási pontokra épülve kerül bemutatásra: 1.) a magyarok lakhelye Kazáriá hoz közel feküdt; 2.) „együtt laktak a kazárok kal három esztendeig”; 3.) együtt harcoltak a kazárok kal a kazárok háborúi ban; 4.) Leved(i) a kazár kagántól kapott feleséget; 5.) a kazárok által legyőzött kangarok támadtak Leved(i) népére; 6.) a kazár kagán küldött Leved(i)ért, hogy fejedelemmé tegye; 7.) Leved(i) fel is kereste a kazár kagánt; 8.) Árpádot megválasztása után a „kazárok szokása és törvénye szerint” iktat ták be új rangjába és hivatalába. Mindezt látva kézenfekvő arra gondolni, a kazárok nem csak azért játszanak ilyen kiemelt szerepet a 9. század magyar történetét elbeszélő narratívában, mert Kazária a 9. századi Kelet-Európa meghatározó politikai tényezője volt. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az elbeszélés maga eredetileg is kazár nézőpontból született. A DAI magyarokkal kapcsolatos adatait elemző szakirodalom e tanulmány ké szítése előtti újbóli áttekintése során magunk is meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a fenti következtetés egyáltalán nem annyira új, mint azt a korai magyar történettel foglalkozó kurrens (illetve általában a 20. század második felében született) szakirodalom alapján gondolhatnánk – mégha Kapitánffy felvetése előtt a DAI for rásaival kapcsolatban kimondva vagy kimondatlanul lényegében 1946/1947 óta, azaz szinte pontosan egy fél évszázadon át Deér József tanulmánya jelentette is az abszolút viszonyítási pontot a magyarországi szakirodalom számára. Deér pedig a teljes 38. fejezet adatközlőjeként egy, a 10. század közepén Konstantinápolyban járt magyar személyt valószínűsített.19 Deér e felvetését saját szavai szerint kizáró lag Marczali Henriknek egy, az 1900-ban megjelent A magyar honfoglalás kútfői ben tett megjegyzésével20 szemben fogalmazta meg, elvetve az elődje által vázolt „kozár tendentia” magyarázatát. Érvelésének figyelemreméltó eleme, hogy „a kazár tájékoztatás hipotézisé”-ről úgy vélte: azt „az idevágó irodalomban tudomásom szerint elsőnek Marczali Henrik kockáztatta meg”, mégpedig az említett, 1900-ban megjelent forrásgyűjteményben.21 A 19. század második felének vonatkozó szakirodalmával azonban Deér valamilyen okból kifolyólag nem foglakozott. A DAI 38. fejezetének forrásaival kapcsolatos kutatások áttekintése ugyanakkor mindenkit meggyőzhet arról, hogy az 1840-es és az 1930-as évek közötti mintegy 19 Deér József: A IX. századi magyar történet időrendjéhez. Századok 79–80. (1945–1946) 3–20. 20 Marczali Henrik: Byzanczi történetírók. In: A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula – Szilágyi Sándor. Bp. 1900. 98. 21 Deér J.: A IX. századi i. m. 10.
