Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 483 a történetíró arról is tudósít, hogy a követség érkezésének valódi célja egy titkos találkozó kieszközlése volt a császárral, amelyen a krími követek az utrigurok ellen folyamodtak segítségért Bizánchoz „mindent elmond”-va Justinianosnak a krími helyzetről, s egyben „rámutatva, hogyan származna haszna abból a rómaiak birodalmának, ha barbár szomszédjaik mindig ellenséges viszonyban állnak egymással.”15 Az utóbbi állítás persze önmagában is tulajdonképpen a bizánci állam vezetői nek a határaik mentén élő különféle csoportokat egymás ellen felhasználó – éppen Justinianos korára egyre határozottabban kikristályosodó16 – politikájának tömör megfogalmazását adja. Amikor azonban három évvel a gót követség konstantinápolyi látogatása után, 551-ben a gepidák hívására és segítségével az Al-Duna mentén és attól északkeletre élő kutrigurok átkeltek a Dunán és a Balkán bizánci kézen lévő keleti területeit kezdték fosztogatni, Justinianos éppen az utrigurokat és a velük ebben a hadjáratban szövetségesként fellépő krími gótokat megnyerve támadta hátba a birodalom ellenségeit, és kényszerítette visszavonulásra a kutrigur támadókat.17 Prokopios előadása alapján így kézenfekvő arra gondolni, hogy a bi rodalmat támadó kutrigurok ellen részben éppen a Konstantinápollyal szövetséges krími gótoktól szerzett friss információk alapján tudták a császárvárosban a legmegfelelőbb eszközöket megtalálni a veszély semlegesítésére. A késő ókori történetírókkal ellentétben a DAI szerkesztői – a gyűjtemény cél jait és jellegét tekintve – érthető, ám a mi szempontunkból sajnálatos módon nem közlik, honnan származtak a szavartok/türkök/magyarok Kárpát-medencei megtelepedése előtti időkre vonatkozó ismereteik. Az önmagában is több különböző forrás adatait egyesítő, a DAI ma ismert fejezetbeosztása alapján a 38-as számot viselő rész18 Leved(i) korára és Árpád fejedelemmé választására vonatkozó infor mációit olvasva azonban mégis jó okkal következtethetünk arra, hogy a bizánciak a kazároktól ismerték meg a szavartokról és a türkökről a DAI -ban feljegyzett vonatkozó elbeszélést. A Leved(i) időszakára és Árpád fejedelemmé választására 15 Prokopios, De bello gothico IV.4.12–13: Procopios with an English Translation in Seven Volumes. Vol V: The Gothic War: History of the Wars, Books VII (continued) and VIII. Ed. and transl. Henry Bronson Dewing. London–New York 1928. 86–87. 16 Vö. Frank E. Wozniak: Byzantine Diplomacy and the Lombard-Gepidic Wars. Balkan Studies 20. (1979) 139–158. 17 Prokopios, De bello gothico IV.18.13–24: Procopios i. m. 238–243. A bizánciak kapcsolatára az utrigurokkal és a kutrigurokkal összefoglalóan lásd Daniel Syrbe: Reiternomaden des Schwarzmeer raums (Kutriguren und Utiguren) und byzantinische Diplomatie im 6. Jahrhundert. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 65. (2012) 291–316. 18 Mivel a fejezetcímek egy része valószínűleg a margináliák bemásolása révén jött létre, az általunk 38., 39. és 40. fejezetként ismert szakaszok nem feltétlenül a mai formájukban tagolódtak az összeállítók eredeti szándékai szerint. Vö. Gyula Moravcsik: Byzantinoturcica I: Die byzantinische Quellen der Geschichte der Türkvölker. Zweite, durchgearbeitete Auflage. (Berliner Byzantinische Arbeiten 10.) Berlin 1958. 363.
