Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 482 ugyanis „a császár mentesen a harag indulatától kegyesen és nyugodtan pillantott derűs szemeivel a fiatalemberre, aki ilyesmikkel hencegett, s higgadtan a következőket ejtette ki száján: »[...] mit dicsőíted itt a futva menekülőket , s próbálod felmagasztalni földönfutó néped et üres hírveréssel? Az avarok vad népe , amely (ál lítólag) hatalmas királyságokat igázott le, saját földjeit nem volt képes megvédeni , lakóhelyeit futva hagyta el. [...] A kagán tehát harci jelvényeimmel a sajátjait ké szül szembeállítani, s az avarok népe harci kürtök és harcmezők emlegetésével fenyeget meg engem, ha nem adunk megegyezés szerinti juttatásokat? [...] Inkább fegyvereinket készítjük elő!«” 13 A diplomáciában tehát mindenki a saját érdekei szerint járt el – a késő ókorban és a kora középkorban éppen úgy, mint napjainkban. Így az avarok és – habár erről a bizánci leírások alapján nem alkothatunk pontos képet – nyilvánvalóan a magyarok is saját erejük túlértékelésében voltak érdekeltek. A bizánciak számára viszont ezért is kiemelten fontos volt minden olyan információ összegyűjtése, amelyre támaszkodva a legjobb eredménnyel tudták közelebbi vagy távolabbi szomszédjaikat, alkalmi vagy hosszú távú szövetségeseiket és ellenségeiket a saját érdekeik szerint befolyásolni, illetve Bizánc érdekeivel ellentétes követeléseiket kivédeni. Az avarokról szóló források között a fenti Corippus-hely ezt a taktikát érzékletesen tárja elénk: az avarok türköktől elszenvedett vereségéről („saját földjét nem volt képes megvédeni”) és előző lakhelyeik hátrahagyásáról („ futva menekülők ”) Bizáncba eljutó híreket II. Justinos kíméletlenül felhasználta az erejükkel kérkedő avar követekkel szemben. A türk–avar konfliktusról és annak kimeneteléről szóló információk pedig minden bizonnyal az avarokat elűző türkök követeitől, esetleg más, keletről érkező diplomáciai misszió vagy kereskedők révén értek el Konstantinápolyba. 14 Az ilyen jellegű információknak a bizánci külpolitikában történő felhasználására ráadásul nem csak egyetlen példával találkozhatunk a forrásokban. Így a krími gótok régmúltjának ismertetése során Prokopios is beszámol egy saját korában, 548-ban lezajlott követjárásról, amelynek krími gót résztvevői hivatalosan azért érkeztek Konstantinápolyba, hogy I. Justinianost (ur. 527–565) arra kérjék, küldjön nekik püspököt egyházuk nem sokkal korábban elhunyt vezetőjének pótlására. Ám 13 Corippus, In laudem Iustini III 308–310., 319–322., 345–347., 392 : Flavius Cresconius Corippus i. m. 70–72., 108–110. Magyar fordítás: Szádeczky-Kardoss S.: Az avar történelem i. m. 29–30. (a kiemelések tőlünk származnak – B. Á. – B. Sz. J.). Más szavakkal ugyan, de lényegében hasonlóan adja elő a történteket Menandros is. Vö. Menandros, Historia Frg. 8: The History of Menandros i. m. 94–97. Magyar fordítás: Szádeczky-Kardoss S.: Az avar történelem i. m. 28. 14 Az első türk–bizánci érintkezésekről szóló adatok értékeléséhez lásd Mihály Dobrovits: The Altaic World Through Byzantine Eyes: Some Remarks on the Historical Circumstances of Zemarchus’ Journey to the Turks (AD 569–570). Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 64. (2011) 380–382.
