Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 481 egyik utolsó jelentős, latin nyelven író költője, Flavius Cresconius Corippus7 be számolója szerint népüket a következők szerint jellemezték a bizánci uralkodónak: „A nyers és durva avar így kezdett szólni éles szavakkal: »Az avarok királya, a kagán legyőzte a világ legbelsejét, nagy harci erénye híres tirannusokat terített le, számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le [...], a vad perzsák féltek tőle, a fenyegetőleg felmagasadónak a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. [...] Áttörtünk az Euphratesen, jeges folyókon keltünk át, s téli havon, [...] ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be, falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Győzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, a széles mezőkön sűrű tömegben üttette fel a sátrakat, s bennünket, császár, e fényes falak közé küldött.«” 8 Nem kis naivitás lenne persze azt gondolni, hogy Corippus – II. Justinos dicsőítésére írott költeményében fennmaradt – mondatai az avar követ által egykor elmondottak pontos leiratát adják,9 még ha a költő hozzáférhetett is az avar kül döttek fogadásán készített feljegyzésekhez.10 Mégis, az antik rétorika szabályai nak megfelelően, korábbi irodalmi előképek mintájára11 megalkotott kompozíció mögött is kitapintható a késő ókori diplomácia küzdelmeiben is rendszeresen alkalmazott verbális eszközkészlet, amellyel a szemben álló felek előnyösebb pozíciókat próbáltak kivívni maguknak a tárgyalások során. Ám természetesen nem csak az avarok tettek meg mindent saját céljaik eléréséért. Amint II. Justinos Corippus leírása szerinti válasza mutatja, a bizánciak aligha maradtak adósak a verbális agresszió terén. A történetírók feljegyzéseinek és a levéltárakban őrzött iratoknak – azaz tárgyalópartnereik múltjának, aktuális helyzetének, lehetőségeinek és érdekeinek – az ismerete pedig jelentős előnyt biztosított számukra12 a hasonló helyzetek kezelésében. Corippus szavai szerint 7 Személyére röviden lásd Averil Cameron: Introduction. In: Flavius Cresconius Corippus: In laudem lustini Augusti minons libri IV. Ed., transl. and comm. Averil Cameron. London 1976. 1–2. 8 Corippus, In laudem Iustini III 270–274., 277–278., 281–282., 298–302. : Flavius Cresconius Corippus i. m. 68–71., 107–108. Magyar fordítás: Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai 557-től 806-ig. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 12.) Bp. 1998. 29. 9 Az avar követek fogadásáról beszámoló másik forrás, Menandros Prótektor szövege: Menandros, Historia Frg. 8: The History of Menandros the Guardsman. Intorductory Essay, Text, Translation, and Historigraphical Notes. Ed., transl. and comm. Roger Blockley. (ARCA Classical and Medieval Texts, Papers and Monographs 17.) Liverpool 1985. 92–93. Magyar fordítás: Szádeczky-Kardoss S.: Az avar történelem i. m. 27. Menandros az eredetileg elhangzott kéréseknek és fenyegetéseknek minden bizonnyal pontosabb változatát adja, kevésbé kidomborítva az avarok arrogáns viselkedését. Vö. Flavius Cresconius Corippus i. m. 191. 10 Vö. Ekaterina Nechaeva: Embassies – Negotiations – Gifts. Systems of Eastern Roman Diplomacy in Late Antiquity. (Geographica Historica 30.) Stuttgart 2014. 34–35. 11 Vö. Flavius Cresconius Corippus i. m. 192. 12 Vö. Jonathan Shepard: Information, Disinformation and Delay in Byzantine Diplomacy. Byzanti nische Forschungen 10. (1985) 241–242., 251., 270–278.
