Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 480 ugyanis, hogy a saját népe történetét a „belső átélő csalhatatlan biztonságá[val]” 4 elbeszélő adatközlő éppen a DAI 38. fejezetében olvasható képekkel kívánta vol na a magyar törzsszövetség közelmúltját bizánci tárgyalópartnere elé tárni. A 38. fejezetben ugyanis a magyarok elődei leginkább az események passzív részeseiként, mintegy elszenvedőiként tűnnek fel: 1.) a kazárokkal „együtt laknak” és szoros katonai szövetségben harcolnak azokkal (38 13–14. ); 2.) fejedelemválasztásukat a kazár kagán kezdeményezi, a kagán által magához hívott Leved(i) azonnal a kazár uralkodóhoz siet (38 31–35. ), és az új fejedelem beiktatása is a „kazárok szokása és törvénye szerint” történik (38 51–53. ); 3.) szállásaikat előbb a kangaroktól (38 24–26. ), majd a besenyőktől (38 55–58. ) elszenvedett vereségek miatt kell egyre nyugatabbra helyezniük; 4.) mindez együtt jár a nép kettészakadásával (38 26–30. ) és a nyugatra vándorló csoport névváltásával (38 9–10., 26–27. ); 5.) a besenyőkkel pedig a sorozatos vereségek miatt többé nem keverednek háborúba (38 60–61. ). Az utolsó három pont önmagában is ellentmondani látszik az eseményeket „belső átélő”-ként, a magyar hagyományból merítve előadó informátor elképzelésének. Aligha csodálkozhatunk ugyanis például azon, hogy nem ezt, a Kárpátmedence birtokbavételét és annak előtörténetét sorozatos vereségekként bemutató történeti elbeszélést olvashatjuk Anonymus Gestá jában, amely – akármit gon dolunk is annak történeti forrásértékéről – „belső elbeszélőként” éppen úgy egy pozitív, győzelmek láncolatából álló múltképet tár az olvasói elé, mint a legtöbb, hasonló tematikát feldolgozó középkori európai munka. Mindezt látva érdemes egy pillantást vetni a Kárpát-medencét a magyarok előtt mintegy két és fél évszázaddal birtokba vevő avarok példájára is. A források esetükben is beszámolnak egy névváltásról,5 ám ez az információ az avarok rivá lisaitól, a türköktől jutott el a bizánciakhoz (az 570-es évek közepén), és a türkök avarokkal szembeni érvelésében komoly politikai jelentőséggel bírt. 6 Amikor az avarok követei lehetőséget kaptak arra, hogy az 565-ben trónra lépő II. Justinos (ur. 565–578) császár előtt saját népükről beszéljenek, az ókor 4 Kristó Gyula: A DAI 38. fejezetének forrásáról. Acta Universitatis Szegediensis – Acta Historica 122. (2005) 5. 5 Theophylaktos Simokattes, Historia VII.7.10–8.5. Magyar fordítás: Theophülaktosz Szimakottész: Világtörténelem. Ford. Olajos Terézia (Magyar Őstörténeti Könyvtár 26.) Bp. 2012. 244–247. 6 Dobrovits Mihály: Az avar kérdés és az apar népnév az orhoni feliratokon. In: A Kárpát-medence és a steppe. Szerk. Márton Alfréd. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 14.) Bp. 2001. 86–105. Másként magyarázta e helyet Czeglédy Károly: Heftaliták, hunok, avarok, onogurok. In: Uő: Magyar őstörténeti tanul mányok. (Budapest Oriental Reprints A.2.) Bp. 1985. 243.
